A kalandjaimat mostantól kezdve itt folytatom: http://agozita.blogspot.hu/
Ezentúl erre az új blogra fogok bejegyzéseket írni. Jó olvasgatást! :)
Kalandozás Krakkóban
2014. október 22., szerda
2014. szeptember 25., csütörtök
Egyszer véget ér...
Hát, elmúlt ez a három hónap is. Gyors volt, pedig nem annak
éreztem az elején, szép volt, élményekben, kalandokban gazdag. Olyan sok minden
történt, hogy nehéz lenne felsorolni. Annyi biztos, sikerült 88 napot egy
idegen országban, egyedül eltöltenem (ennyi idő alatt a Földet is megkerülhettem
volna J).
És érdekes módon nem is volt sok problémám, úgy érzem be tudtam illeszkedni.
Felvettem az itteni ritmust, sok mindent megértek már a lengyelből is,
megismertem egy gyönyörű szép várost, ismerősöket szereztem, gyerekeket,
felnőtteket egyaránt. J
Nagyon közel áll, hozzám a lengyel mentalitás és úgy gondolom, van is mit
tanulni tőlük. A múltjuk ápolásában, hitükben, a családi és egyéb értékekben.
Nemcsak egy új kultúrába pillanthattam be, hanem saját magamat is próbára
tettem. Helyt kellett állni a mindennapokban és nem mehettem haza hétvégente,
hogy kicsit elfelejtsek magamról gondoskodni; fel kellett találni magamat. A
gyerekek új, de azért ismerős világát fedeztem fel és segítettem az óvónőket;
dolgoztam, olyan formában, ahogy eddig még nem. Közben pedig tanultam, olyasmiket,
amiket nem a könyvekből tanul az ember. Ám a legnagyobb meglepetésem az volt,
hogy egyfajta önismereti kurzusnak is jó volt Krakkó. Kicsit megláttam magamat kívülről,
sok dologban jobban látom magamat és tudom, hogy miben kell még fejlődnöm.
Ma volt az utolsó napom az oviban, és nagyon élveztem.
Szinte minden csoportban eltöltöttem egy kis időt, utoljára még láthattam az
összes kedves kis arcot. Aztán pedig volt egy kis búcsúztatóm is. Mindenki
összegyűlt az egyik csoportszobában, az angol tanár elköszönt mindenki nevében
tőlem, majd a vezetők is, akiktől ajándékot is kaptam. De az igazi ajándékok,
azok a gyerekektől kapott rajzok voltak. J
A három nagyobb csoport, akikkel a nyarat töltöttem, rajzolt nekem. Nagyon
megható volt, ahogy odaadták nekem a gyerekek azokat, utána pedig megöleltek
engem. Ám nem egyesével, hanem mindenki egyszerre ölelt meg. J Majd ledöntöttek a
lábamról, úgy tolongtak körülöttem. Nagyon édesek voltak, alig akartak
elengedni, és olyan kedvesen mondogatták a nevemet. Sokat tanultam tőlük és róluk, én nem fogom
elfelejteni őket, még ha ők el is fognak engem. Három hónap alatt sok kis
barátot szereztem és a tartózkodó fiúkkal is sikerült jobb kapcsolatot
kiépíteni. Talán erre vagyok a legbüszkébb, hogy akik kezdetben állandóan
elküldtek, nem akarták, hogy segítsek, közeledjük feléjük, mostanra már
elfogadtak, sőt sokszor kérték már a segítségemet is, megszűntem idegen lenni
számukra! Nagyon fognak hiányozni!
Szóval eltelt ez a gyakorlat, holnap haza utazom. A
Sopron-Budapest-Krakkó kör bezárul, mikor ismét Sopronban leszek, és
elkezdődök, mikor felköltözöm Pestre, megkezdeni az új félévet az egyetemen. Mert
az biztos, hogy megint elkezdődik valami egészen ismeretlen, és azt is
megígérhetem, hogy a blogot sem fogom abbahagyni. Már csak azért sem, mert mint
tudjuk napi 15 perc naplóírás a stresszel való megküzdésben eredményes
(Pennebaker), így lelki egészségem érdekében is jót fog tenni, ha egy kicsit írogatok.
:D Más részt pedig új kalandok kezdődnek fővárosunkban és folytatódnak
februártól egy másik világvárosban, Varsóban. Mert hát ezek után hova máshova
mehetnék Erasmusszal tanulni? J
Végül egy-két érdekesebb képpel búcsúzom.
Wawel katedrális |
A Flórián kapu mellett |
Barbakán |
Esti fényben a Mária templom és szomszédsága |
Keresztapa Krakkóban |
Elfeledettnek hitt néptánc tudásom oktatása :) (Magyarországról szóló bemutatómon) |
2014. szeptember 22., hétfő
Nowa Hutáról, az Isteni Irgalmasság Szentélyéről és az egyetemről
Szent Mihály útján ide is berontott az ősz. Lehűlt az idő,
színes falevelek hullnak a fákról. Szerencsére csak a hétvégén kezdett esni, és
nem is annyit, mint otthon. Így a múlt héten még élveztük a jó időt, minden
délutánra megszabadultam a reggeli pulcsitól, dzsekitől, igazi vénasszonyok
nyara volt.
Kihasználva a szép napsütést egyik délután elzarándokoltam
az Isteni Irgalmasság Szentélyéhez. Voltám már ott párszor, de úgy gondoltam, még
utoljára elmegyek. A bazilika, mely kitűnik tornyával és egyedi alakjával
később épült, mint a mellette álló zárda és kápolna, ahol Szent Fausztina élt
és ahol a híres Irgalmas Jézus kép is található. A hely, mára nagy zarándokhely
lett, Fausztina celláját meg lehet nézni, kegytárgyboltok vannak a bazilika
sarkában és nem messze innét épül a II. János Pál pápa centrum. A bazilikát még
a szent pápa is látta, hatalmas épület, modern, és nagyon szép. Gyönyörű
üvegablaka van, és egy nagy torony áll a bejárat előtt, amire fel is lehet
menni. Ezt a tornyot látom minden nap a villamosról. A templom alatt pedig több
kisebb kápolna is van. Számomra a legfontosabb természetesen a magyar kápolna
volt. Erdő Péter szentelte fel a mozaikkal kirakott termet. A falon híres
magyar és lengyel szentek (pl. Árpád-háziak), boldogok (Salkaházi Sára) és szentként
tisztelt (Mindszenty bíboros) emberek mozaikból kirakott képei tekintenek le a
látogatókra. Különösen érdekes, hogy mikor elkészült a mozaik Salkaházi Sára
még nem volt boldog ( mármint már
biztosan az volt, csak még nem avatta azzá a pápa J), így nem tettek glóriát
fölé, de aztán kiegészítették egy arany csíkkal mára. A legnagyobb dolog pedig,
hogy Szent István ereklyéjéből is van egy darab itt, csak tévesen úgy írták le
magyarul, hogy Szent Job. (De azért angolul és lengyelül is le van írva,
remélem helyesen) A bazilikában misén vettem részt, ami lengyelül volt. A mise
után pedig az egyik pap megáldotta azok kegytárgyait, akik kivitték elé. Aztán
elsétáltam a kápolnába is, ahol a kép áll és Fausztina nővér ereklyéje
tekinthető meg. Mindennap 3 órakor litánia van itt, az irgalmasság órájában.
Voltam egy ilyen alkalmon is, csak az is lengyelül volt. Ám van egy szép ének,
amelyben a Jézusom bízom benned! mondatot énekelgetik, az itt is és a misén is
elhangzott és azt legalább értettem. A kápolna kicsi, és díszes és nagyon
figyelnek az őrök, hogy csend legyen, és megfelelő ruházatban menjen be az
ember. Az Irgalmas Jézus kép, pedig tényleg nagyon szép. Felemelő érzés ott
lenni, tudni, hogy az az eredeti kép. Üveg védi a festményt, és alatta van a
nővér ereklyéje, ami előtt gyakran hosszú sor kígyózik. A kápolna előtt van egy hosszú fal, amire
több nyelven ki van írva a Jézusom bízom benned! mondat. Egy másik falon pedig
zászlók lengedeznek, és táblácskák találhatóak azon. Az épülő centrumhoz egy kis patakon átkelve,
pár lépcsőt megmászva lehet elérni. Magasabban fekszik, mint a bazilika, az
útról visszatekintve szép kilátás nyílik a bazilikára. A II. János Pál pápa centrumnál a templom
készen áll már, bár a tornyon még dolgoznak. Itt is mozaikok vannak, melyek
nekem nagyon tetszettek. A centrum azt hiszem a 2016-os világ ifjúsági
találkozóra fog elkészülni. Úgy tudom lelkigyakorlatos hely lesz, szállással,
termekkel együtt.
Magyarul! |
A kápolna |
A bazilika (a képről lemaradt a torony keresztje :) ) |
Az épülő centrum |
Mielőtt a kakas megszólal.... |
Mivel Krakkó még mindig tartogat új helyeket számomra, így
elhatároztam, hogy felfedezem még azt, amit lehet. Péntek délután tehát célba
vettem Nowa Hutát. Ez a város része, de egy teljesen más környék, mint a belváros.
Neve is sejteti (Új Kohó), hogy újabb városrészről van szó. 1949-ben
alapították a helyet, munkások érkeztek ide dolgozni. Jelentős acélgyárak
működtek, működnek itt. Nowa Huta házai, utcái híven tükrözik a szocialista
éveket, és építészetet. Nagy panelok, szürke épületek, de sok fával, parkokkal
színesített hely ez. Láttam a Ludowy színházat, ahol a Hamletet játsszák, de a
plakáton malacok díszelegnek (így valószínűleg egy modern feldolgozás lehet) és
elmentem az Úr bárkája nevű templomhoz is. Azt kell erről tudni, hogy 1967 és
1977 között építették a helyi önkéntes munkások és természetesen semmilyen
segítséget nem kaptak a kommunista államtól. A templom egyfajta jelképe a
lengyel katolikusságnak. A templom helyén egy keresztet állítottak fel
régebben, amiért még harcolniuk is kellett a hívőknek a kommunistákkal. Később
aztán Karol Wojtyła szentelte fel a templomot, és szobra valamint képe is
látható ma a templom előtt. Van egy kis kápolna is lent, ahol a szentség volt
kitéve, mikor ott jártam. Érdekes hely és tényleg érezni, hogy jelentős a
lengyelek számára.
Ludowy Színház |
Arka Pana - Az Úr bárkája templom |
Nowa Huta (a házak között nem fotóztam, nem találtam ilyen szép helyet) |
A hétvégén aztán az eső miatt már nem sok új helyen voltam,
de mivel úgy gondoltam, hogy nem múlhat el a nyári szünetem mozi nélkül, így oda
is eljutottam végül. A főtéren lévő Kosos-házban, ahol Balassi is lakott,
működik egy mozi is az éttermek, kávézók mellett. A legtöbb filmet eredeti
nyelven vetítik lengyel felirattal, tehát nem kellett félnem, hogy az angolt
nem fogom érteni. A Magic in the moonlight című Woody Allen filmet néztem meg.
Egyik kedvenc színészem szereplésével és az elmaradhatatlan Woody Allen
humorral megfűszerezett film elnyerte a tetszésemet és ismét nem csalódtam a
rendezőben. (K-nak: Bocsánat, a Matchpointot még mindig nem néztem meg, de
ígérem, bepótlom majd! J)
Egy férfiról szól, aki bűvész, de rendkívül racionális, nem hisz a nem látható
dolgokban. Egy nap egy barátja arra
kéri, hogy leplezzen le egy lányt, akiről azt tartják, hogy látnok. Így aztán
elkezdődik a kaland, csodás tájakon járhatunk, vicces beszélgetéseket
hallhatunk és még románc is szövődik. Szerintem fantasztikus a képi világa a
filmnek, nagyon színes, csodásak a helyek és szinte kedvem lenne nekem is ott
élni, abban a korban. Amúgy a mozi is hangulatos, több emeletes és régimódi,
ahogy az épület is.
Végezetül pedig a Collegium Maiussal és a Jagelló Egyetem
régebbi épületeivel zárnám ezt a bejegyzést, ha már otthon elkezdődött a suli.
A Jagelló Egyetem az egyik legrégebbi egyetem Lengyelországban, történetével nem húznám a karakterek számát.
Sok híres lengyel is szerzett itt diplomát, köztük Karol Wojtyła is. A Collegium Maius is egyetemi épület volt,
mára azonban múzeum működik itt és egy óra emlékeztet az egyetemistákra, ami a
Gaudemus Igiturt játssza időnként és híres alakok jönnek elő a szerkezetből ez
alatt. Az épület és az udvar nagyon szép, érdemes benézni ide, és a krakkói elmaradhatatlan
jegyespároknak is kedvelt helye ez. Innét nyílik egy másik udvar is, ahol egy-két
érdekességről is lehet olvasni és régi napórát, hőmérőt lehet kipróbálni.
Collegium Maius |
Esküvői fotózás 100 000 (tényleg fiatalon házasodnak és TÉNYLEG sokan) |
A Jagelló egyetem egy épülete |
Kopernikusz szobra a háttérben |
Egy másik csodás épület (de azért a piliscsabai egyedibb és közelebb áll hozzám :)) |
2014. szeptember 16., kedd
A waweli sárkány
Smok Wawelski
Egyszer volt, hol nem volt,
ott hol a kurta farkú
malac túr, a Visztulán innen és túl,
No annál azért nem messzebb, élt egy rettenetes szörnyeteg.
A krakkói sárkányról van most szó, és helyszínünk az ékes
Krakkó.
A híres, neves Wawel
domb barlangjában, ütötte fel a gaz, otromba tanyáját.
Az egész vidéket rettegésben tartotta, a külseje és szaga,
még a borzokat is elriasztotta.
A királyság állatait pedig mind megette, a helyieket ezzel
nagyon megrémítette.
Krak király, ki bölcs uralkodóként féltette a királyságát,
elrendelte a napi élelem barlang elé szállítását.
Ám a rettenetes sárkány széltében, nem ismerte a mértéket.
Krak király bánatában lányát, s fele királyságát, ígérte
annak ki megmenti országát.
Így aztán bátor legények vágtattak a sárkány elébe.
Ám az, az ellene érkező ifjú titánokat mind legyőzte, így
egy se tudta elnyerni a királylány kegyét, s kezét élve.
Ahogy minden bátor katona és herceg elveszett, a király
reménye is odaveszett.
Ám a furfangos megmentő, mint mindig, most sem váratott
magára, csak két hétig.
A cipész a király előtt termett egyszer csak, nevéről
emlékezzünk meg e sorba:
Skuba Dratewka, a lábbelik királya,
Oly ravasz ötlettel lepte meg a város minden urát, hogy
rögtön elneveztek róla egy utcát.
Birkabőrbe szurkot és ként rejtett, aztán meg csalit formált
belőle.
Majd az „állatot” a
barlang elé tette, amit végül a szörny gyomra elnyelte.
Délutáni alvását aztán megzavarta az ebéd, így a folyóhoz
vágtatott leküzdeni terhét.
Nagyokat kortyolt a Visztula vizéből, majd nagy pukkanással
szállt ki az élet a testéből.
Szétdurrant az óriás, kezdődhet a mulatság!
Amint azt már vártátok, megtartották az országra szóló
vigasságot.
Cipész, királylány és király boldogan ropta, míg a cipőik el
nem koptak.
Ekkor aztán újabb dolgos napok következtek, de ezeket már
nem éneklem meg.
Jöjjenek a többi királyok is sorba, úgy ahogy a Visztula
vize folyik tova.
2014. szeptember 13., szombat
Az elhagyatott erőd, a mesés tó, a Visztula és az új ismerősök esete
Végre eljött a szeptember is, most már tényleg közeledik az
időpont, amikor hazamegyek. Már nagyon várom, de azért új dolgok mindig akadnak
Krakkóban, amiért érdemes maradni.
Mivel a belvárost nagyjából már ismerem, ezért időnként a
város más részeit fedezem fel. Egyik nap egy erődhöz kirándultam. Nem gondoltam
eredetileg, hogy kirándulás lesz, térkép alapján nem tűnt olyan kalandosnak, de
aztán rá kellett jönnöm, hogy a szintvonalak, erdők és egyebek hiányoznak a
térképről, így talán nem tanácsos egy egyszerű térkép alapján fantáziálnom, kiváltképp,
ha egy elhagyatott erődről van szó. Tehát így történt, hogy mikor arra a helyre
érkeztem, ahol a célomnak (erőd) lennie kellett volna, egy nagy erdős, dombos
falat láttam. Mivel nem tudtam felmenni sehol sem (legalábbis nem vettem észre
az ösvényt, de jobb is) kicsit tovább mentem. Elértem a térképen jelzett
következő érdekességhez, a temetőhöz. Egy régi, elfeledett temetőhöz, ami az erdő
szélén áll. Ezután pedig az erőd irányába fordultam és bevetettem magam az
erdőbe. Szerencsémre sok ösvény volt, és eléggé kitaposott út vezetett oda.
Valóban egy erődhöz vezetett az út, de elhanyagolt, romos állapotban találtam. Pedig
szerintem van annyira érdekes, mint a Barbakán a belvárosban, nem ártana
felújítani. Elég magasan fekszik egyébként, jó kilátás nyílik Krakkó egy
részére, de sűrű növényzet veszi körül, magányosan álldogál. Rejtélyes, ahogy
ott áll, és elgondolkodtató, hogy mit keres ott, mi lesz a jövője. Ahogy
körbejártam az épületet, több fiatal is arrafelé sétált, vagy kutyával, vagy
valakivel, szóval a helyiek azért ismerik ezt a helyet. Nekem mindjárt érdekes
és regényes ötletek jutottak eszembe az erőddel kapcsolatban, nagyon
beindította a fantáziámat. Tovább bandukolva aztán egy kiskápolnára akadtam a
domb tetején, ami épp felújítás alatt áll így nem látogatható. Innét indult
lefelé egy meredek ösvény, ami levezetett arra az utcára, ahol az erődöt
kerestem eredetileg. Internetről tájékozódva kiderítettem aztán, hogy a Fort Benedykt- Benedek erőd, a 19. században épült, védekezésre használták, de nem túl sokáig, osztrák fennhatóság alatt is állt és a maga nemében nagyon egyedül álló építmény. A templomocska pedig a Szent Benedek templom, amit bencések építettek.
Ezek után Krakkót kicsit hanyagoltam, helyette az emberi
lélek ismeretlenjébe vetettem bele magam; műhelymunkára készülgettem és új
emberekkel ismerkedtem meg. Amennyire nem vártam, hogy új szobatársunk legyen a
kis szobánkba, most annyira örülök neki. Előző bejegyzésben írtam, hogy jött
egy új lány, és most már hárman lakunk egy szobában, és úgy tűnik ez így is
marad. Ez a lány is ukrán, itt fog egyetemre járni, de ebben a pár hétben
lengyel kurzust végez. Sokkal nyitottabb felém, mint a másik lány, akivel nem
sokat beszélgettem eddig. És mivel ő is az ismeretlenbe vágott bele egyedül,
összebarátkoztunk, szombat délután egy nagyot sétáltunk a városban, egy-két
fontosabb látnivalót mutattam meg neki és rengeteg fotót csináltunk egymásról, sőt a Wawel egyik tornyát is megmásztuk. Így már rólam is van kép a Wawelben, a Visztulával a háttérben, a főtéren talán
így el is lehet hinni, hogy jártam azokon a helyeken J. Kedves lány, jól el tudunk
beszélgetni, bár az kicsit zavaró, hogy még nem vett fülhallgatót és mindent
hallok abból, amit a barátja, vagy családja mond, ha Skype-on keresztül
beszélnek. Csak nem sokat értek belőle.
A Wawel katedrális előtt |
Visztulával a háttérben |
Ezt látni a toronyból |
Meg ezt is |
A Balaton étterem épülete felújítás alatt |
Légy a vendégünk egy jó pörköltre! :) |
Az oviba is érkezett egy új lány, Szlovákiából. Így
elmondhatom, hogy a barátainknál vagyok és a szomszédjaim vesznek körül J. Ő is gyakorlaton van
itt, mint a horvát srác és én. Bár ő már lediplomázott, csak munka előtt még
kiutazott ide. Örülök, hogy van egy másik lány is most rajtam kívül, és ő
sokkal közvetlenebb, mint a horvát fiú; a fél órás szünetünkben tudunk dumálni.
Viszont ő elég messze lakik az ovitól, így később kezd, és nem velünk végez.
Ezért, eddig még nem sok mindent tudtam meg róla. Ám érdekes látni, hogy ő
ugyanúgy nem találja még a helyét a gyerekek, óvónők közt, nem tudja a gyerekek
nevét, és egyelőre a gyerekek sem az övét. Vele is ellenségesen viselkedik
néhány gyerkőc, mint velem, és ő is barátkozik a lengyel konyhával. Örülök, hogy
én már túl vagyok ezen, megtaláltam a helyem az oviban, bár néha most sem
tudom, mit keresek ott, amikor csak üldögélek, és nincs mit csinálnom. És a
beszélgetésekből sem értek még meg mindent, így a tegnapi rendőrnő bemutatóját
sem élveztem én annyira, mint a gyerekek, bár a bilincs és szonda látványa
gyanítom, hogy mindenhol hasonló. A szlovák lány viszont tud valamennyit
lengyelül, nem okoz neki problémát a nyelv, megérti a gyerekeket, felnőtteket
egyaránt. Ezért irigylem őt, de azt hiszem nem lesz olyan izgalmas neki ez a 3
hónap a lengyel nyelv és kommunikáció terén, mint nekem. (Senki ne vegye sértésnek, ha otthon majd
sokat fogok gesztikulálni J)
Felfedező útjaimat egyébként nem ejtettem kútba, kihasználva
még az utolsó szép és nyárias időket kirándultam még egy nagyot egy tóhoz. Már
régóta érdekelt ez a hely, mert képek alapján nagyon mesésen néz ki, és izgatta
a fantáziámat, hogy élőben is láthassam. Zakrzówek a hely neve és eredetileg mészkőbánya volt, nem is olyan régen töltötték fel vízzel. A bánya érdekessége, hogy a II. világháború alatt Karol Wojtyła is dolgozott itt. Mivel az új ukrán lánynak házit
kellett csinálnia, ezért egyedül vágtam neki az útnak. Nagyon közel van a
városhoz, egy erdős, parkos, kirándulós hely mellett fekszik a tó. Gyakorlatilag
térkép nélkül megtaláltam a tavat, és valóban nem csalódtam a látványban. Elég
mélyen van a víz, sziklás fal veszi körbe, de egy-két helyen közel lehet menni
a vízbe. Bár úgy tudom, nem lehet fürödni benne, mégis többen úsztak benne, és
sokan napoztak a parton. Elég nagynak tűnik a tó, mégis elhatároztam, hogy körbekerülöm.
A sziklafal tetejéről nemcsak gyönyörű kilátás nyílik a tóra és időnként a
város több részére, hanem körbe is lehet sétálni. Itt indultam el, apró
ösvényeken verekedtem át, közben pedig óvatosan letekintettem a tóra. Nagyon
szűk az ösvény és néhány helyen be van nőve sűrű növényzettel és közel fut a
sziklafal széléhez, így volt pár hely, ahol megbántam, hogy nem szóltam
senkinek, hogy hova megyek. Ám merészségemért kárpótolt a táj, és a látvány. És
végülis nem lett semmi bajom. J
Körülbelül kétszáz méterenként fiatalok üldögéltek, heverésztek a fűben, úgy
tűnt elég népszerű hely. Szépen sütött a nap, a zöldes-kékes víz is gyönyörűen
csillogott. Letekintve láttam egy helyet, ahová autóval is be lehet hajtani, és
stégek is vannak, és búvárkodni lehet. Úgy tudom több érdekesség is van lent a víz alatt, a halakon kívül autóval és a pápának emléket állító táblával is összeúszhat az ember. :) Egyébként körbe van kerítve a tó, de több helyen meg van
rongálva a kerítés, a tó melletti kirándulós helyről simán be lehet jönni. Egy
helyen láttam esküvői fotózást is, úgy látszik a házasság előtt állóknak nincs
lehetetlen, ha fényképekről van szó. És a megrongálódott ruhákat is tudják
fizetni, valamint a krakkói fotósok is rendkívül kreatívak lehetnek. J Egy helyről pedig a
várost távolról és egy újabb oldaláról is megtekinthettem. Otthon mutattam
képeket a szobatársamnak, szerintem kicsit sajnálta, hogy nem jött, mert
tényleg gyönyörű hely.
Utoljára még azt kell megemlítenem, hogy a Visztula másik
arcával is megismerkedtem. Nem, nem öntött ki, nem esett itt (kivételesen)
annyi eső, mint Sopronban, bár továbbra is nagyobb a folyó, mint az Ikva. J Egyszerűen csak tovább
sétáltam a folyó mellett, kifelé a városból. A Visztula itt már vadabb, nád is
nő a szélén, van ahol sátorozott valaki, és még hattyúkat is fotóztam. Egy néni
is lefotózta őket és valamit mondott is nekem, de egy mosolynál többel nem
tudtam válaszolni neki. Egyébként ezen a részen a bicikli út és a gyalogos út
nem fut már együtt, mint a város forgalmasabb részén, a bicikli út feljebb
megy, nem a folyó mellett közvetlenül. Elsétáltam több híd alatt is, ahol pedig
le tudják zárni a folyót, ott visszafordultam, bár még mindig mehettem volna
tovább. Sokan futottak, vagy bicikliztek, vagy csak kutyát sétáltattak, de
láttam egy helyet, ahol inni lehet és az italt John Lemonos székekből tudja az
ember elfogyasztani. J
Szóval lassan, de valahogy mégis gyorsan (hisz 2 és fél hónap
eltelt már) telik az idő. Krakkóba is beköszöntött az ősz, elkezdődött az
iskola, és nagy dugók állnak állandóan a városban. És hamarosan nekem is
elkezdődik az egyetem (az újabb kalandok Budapesten), de addig is szeretném méh
kihasználni ezt a két hetet itt, Krakkóban.
A múltkor említett disznó a Visztulán |
A felnőtt rút kis kacsák |
2014. szeptember 6., szombat
Smacznego! Jó étvágyat!
Elérkezett az idő, hogy végre írjak egy keveset a lengyel
konyháról is. Mivel hétköznap az oviban ebédelek, ugyanazt eszem, mint a
gyerekek, így van már fogalmam arról, mik is az igazi lengyel nemzeti ételeik.
Először is le kell szögeznem, hogy hasonló az ízlésviláguk a
miénkéhez; olyan nagyon különleges ételeket még nem ettem itt. Húst, azt itt is
esznek, megjegyzem elég gyakran az az ebéd, csak hol rántva, hol sütve, hol
pörköltként…. Viszont érdekesség, hogy sokszor a sült húsra tesznek valamilyen
szaftot. Sokféle töltött húsételük is van, például a gombával töltött
sertéskaraj, amit visszahúzható karaj gombaként fordít a netes fordító. J
Leveseik közé tartozik a zurek, amit kolbászból, főtt
tojásból, húsból csinálnak, a barszcz pedig a cékla levesük, ami igencsak a
vérre hasonlít, és elég bizarr látvány,amikor a gyerekek megmaradt levesét
öntjük bele a gyűjtővödörbe. A bigos egy tipikus ételük, melyet káposztából és
többféle húsból készítenek, a magyar székelykáposztához hasonlít egyébként. Nagyon finom és laktató. Sajnos ilyet eddig
csak egyszer ettem az oviban; nagyon változatos a konyha, nem ismétlődnek az
ételek 2 hetente (de még 2 havonta sem J
)
Zurek |
Bigos |
Barszcz |
A kedvenc lengyel kajám pedig a pierogi. Pirog vagy
barátfüle más néven és van hússal, lekvárral, spenóttal, káposztával töltött
változata is.
Köretnek általában krumplit kapunk, salátát, párolt
zöldséget, vagy van egy-két érdekesebb dolog is, csak arra még nem jöttem rá mi
is lehet pontosan. Répasalátát minden étteremben kap az ember, sokszor még
akkor is jár a rántott hús mellé, ha nem kérjük külön a pincértől. És nagyon
finom mellesleg. Főzeléket viszont egyáltalán nem esznek, ez most már kicsit
hiányzik is nekem, de lehet, ha én is ovis lennék, nem hiányolnám. Viszont van,
hogy tükörtojás az ebéd, palacsinta gyümölcsdarabokkal. Tízóraira pedig volt,
hogy pudingot, fagyit kaptak a gyerekek, de legtöbbször kenyér van, valamilyen
felvágottal, lekvárral, vagy túróval. A
tejtermékeik nagyon jók, többféle kefirt lehet kapni, és a híres tátrai
sajtokból is lehet válogatni egy-két helyen a városban.
Gyorsétel a városban pedig a zapiekanka. Ez egyfajta meleg
szendvics. Egy félbevágott bagettre tesznek mindenfélét, amit kér a vevő, és
aztán megsütik. Elég nagy egy ilyen étel, épp ezért laktató is. Szerencsére a
Kazmierzen, a zsidó negyedben ahol lakom, több helyen is kapni.
Zapiekanka |
Ám ha még 10
percünk sincs, hogy kivárjuk, amig elkészül, akkor ott vannak a pereces nénik és bácsik. Krakkóban
mindenhol lehet kapni perecet, sajtosat, mákkal megszórtat, és olcsó is. Ha
pedig változatosabb pékárura vágyom, akkor sem kell messze mennem, mert
Piekarnia, azaz pékség is minden utcában van.
Ebédhez elég gyakran kompótot isznak, és a vodka a
legnépszerűbb szeszes italuk. Viszont többféle sörük is van, érdemes megkóstolni őket. Édességként pedig a tejkaramelljüket kell még
megemlítenem.
Perec |
Hogy csak egy pár sört mutassak... |
Karamell |
Sajtok |
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)