Egyszer volt, hol nem volt,
ott hol a kurta farkú
malac túr, a Visztulán innen és túl,
No annál azért nem messzebb, élt egy rettenetes szörnyeteg.
A krakkói sárkányról van most szó, és helyszínünk az ékes
Krakkó.
A híres, neves Wawel
domb barlangjában, ütötte fel a gaz, otromba tanyáját.
Az egész vidéket rettegésben tartotta, a külseje és szaga,
még a borzokat is elriasztotta.
A királyság állatait pedig mind megette, a helyieket ezzel
nagyon megrémítette.
Krak király, ki bölcs uralkodóként féltette a királyságát,
elrendelte a napi élelem barlang elé szállítását.
Ám a rettenetes sárkány széltében, nem ismerte a mértéket.
Krak király bánatában lányát, s fele királyságát, ígérte
annak ki megmenti országát.
Így aztán bátor legények vágtattak a sárkány elébe.
Ám az, az ellene érkező ifjú titánokat mind legyőzte, így
egy se tudta elnyerni a királylány kegyét, s kezét élve.
Ahogy minden bátor katona és herceg elveszett, a király
reménye is odaveszett.
Ám a furfangos megmentő, mint mindig, most sem váratott
magára, csak két hétig.
A cipész a király előtt termett egyszer csak, nevéről
emlékezzünk meg e sorba:
Skuba Dratewka, a lábbelik királya,
Oly ravasz ötlettel lepte meg a város minden urát, hogy
rögtön elneveztek róla egy utcát.
Birkabőrbe szurkot és ként rejtett, aztán meg csalit formált
belőle.
Majd az „állatot” a
barlang elé tette, amit végül a szörny gyomra elnyelte.
Délutáni alvását aztán megzavarta az ebéd, így a folyóhoz
vágtatott leküzdeni terhét.
Nagyokat kortyolt a Visztula vizéből, majd nagy pukkanással
szállt ki az élet a testéből.
Szétdurrant az óriás, kezdődhet a mulatság!
Amint azt már vártátok, megtartották az országra szóló
vigasságot.
Cipész, királylány és király boldogan ropta, míg a cipőik el
nem koptak.
Ekkor aztán újabb dolgos napok következtek, de ezeket már
nem éneklem meg.
Jöjjenek a többi királyok is sorba, úgy ahogy a Visztula
vize folyik tova.
 |
| A Wawel aljában, a sárkánybarlang nevű látványosság mellett fogadja a turistákat ez a szobor |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése