Egyszer véget ér...

Hát, elmúlt ez a három hónap is. Gyors volt, pedig nem annak éreztem az elején, szép volt, élményekben, kalandokban gazdag. Olyan sok minden történt, hogy nehéz lenne felsorolni. Annyi biztos, sikerült 88 napot egy idegen országban, egyedül eltöltenem (ennyi idő alatt a Földet is megkerülhettem volna J). És érdekes módon nem is volt sok problémám, úgy érzem be tudtam illeszkedni. Felvettem az itteni ritmust, sok mindent megértek már a lengyelből is, megismertem egy gyönyörű szép várost, ismerősöket szereztem, gyerekeket, felnőtteket egyaránt. J Nagyon közel áll, hozzám a lengyel mentalitás és úgy gondolom, van is mit tanulni tőlük. A múltjuk ápolásában, hitükben, a családi és egyéb értékekben. Nemcsak egy új kultúrába pillanthattam be, hanem saját magamat is próbára tettem. Helyt kellett állni a mindennapokban és nem mehettem haza hétvégente, hogy kicsit elfelejtsek magamról gondoskodni; fel kellett találni magamat. A gyerekek új, de azért ismerős világát fedeztem fel és segítettem az óvónőket; dolgoztam, olyan formában, ahogy eddig még nem. Közben pedig tanultam, olyasmiket, amiket nem a könyvekből tanul az ember. Ám a legnagyobb meglepetésem az volt, hogy egyfajta önismereti kurzusnak is jó volt Krakkó. Kicsit megláttam magamat kívülről, sok dologban jobban látom magamat és tudom, hogy miben kell még fejlődnöm.

Ma volt az utolsó napom az oviban, és nagyon élveztem. Szinte minden csoportban eltöltöttem egy kis időt, utoljára még láthattam az összes kedves kis arcot. Aztán pedig volt egy kis búcsúztatóm is. Mindenki összegyűlt az egyik csoportszobában, az angol tanár elköszönt mindenki nevében tőlem, majd a vezetők is, akiktől ajándékot is kaptam. De az igazi ajándékok, azok a gyerekektől kapott rajzok voltak. J A három nagyobb csoport, akikkel a nyarat töltöttem, rajzolt nekem. Nagyon megható volt, ahogy odaadták nekem a gyerekek azokat, utána pedig megöleltek engem. Ám nem egyesével, hanem mindenki egyszerre ölelt meg. J Majd ledöntöttek a lábamról, úgy tolongtak körülöttem. Nagyon édesek voltak, alig akartak elengedni, és olyan kedvesen mondogatták a nevemet.  Sokat tanultam tőlük és róluk, én nem fogom elfelejteni őket, még ha ők el is fognak engem. Három hónap alatt sok kis barátot szereztem és a tartózkodó fiúkkal is sikerült jobb kapcsolatot kiépíteni. Talán erre vagyok a legbüszkébb, hogy akik kezdetben állandóan elküldtek, nem akarták, hogy segítsek, közeledjük feléjük, mostanra már elfogadtak, sőt sokszor kérték már a segítségemet is, megszűntem idegen lenni számukra! Nagyon fognak hiányozni!

Szóval eltelt ez a gyakorlat, holnap haza utazom. A Sopron-Budapest-Krakkó kör bezárul, mikor ismét Sopronban leszek, és elkezdődök, mikor felköltözöm Pestre, megkezdeni az új félévet az egyetemen. Mert az biztos, hogy megint elkezdődik valami egészen ismeretlen, és azt is megígérhetem, hogy a blogot sem fogom abbahagyni. Már csak azért sem, mert mint tudjuk napi 15 perc naplóírás a stresszel való megküzdésben eredményes (Pennebaker), így lelki egészségem érdekében is jót fog tenni, ha egy kicsit írogatok. :D Más részt pedig új kalandok kezdődnek fővárosunkban és folytatódnak februártól egy másik világvárosban, Varsóban. Mert hát ezek után hova máshova mehetnék Erasmusszal tanulni? J

Végül egy-két érdekesebb képpel búcsúzom.

Wawel katedrális

A Flórián kapu mellett

Barbakán

Esti fényben a Mária templom és szomszédsága

Keresztapa Krakkóban

Elfeledettnek hitt néptánc tudásom oktatása :)
(Magyarországról szóló bemutatómon) 

Nowa Hutáról, az Isteni Irgalmasság Szentélyéről és az egyetemről

Szent Mihály útján ide is berontott az ősz. Lehűlt az idő, színes falevelek hullnak a fákról. Szerencsére csak a hétvégén kezdett esni, és nem is annyit, mint otthon. Így a múlt héten még élveztük a jó időt, minden délutánra megszabadultam a reggeli pulcsitól, dzsekitől, igazi vénasszonyok nyara volt.

Kihasználva a szép napsütést egyik délután elzarándokoltam az Isteni Irgalmasság Szentélyéhez. Voltám már ott párszor, de úgy gondoltam, még utoljára elmegyek. A bazilika, mely kitűnik tornyával és egyedi alakjával később épült, mint a mellette álló zárda és kápolna, ahol Szent Fausztina élt és ahol a híres Irgalmas Jézus kép is található. A hely, mára nagy zarándokhely lett, Fausztina celláját meg lehet nézni, kegytárgyboltok vannak a bazilika sarkában és nem messze innét épül a II. János Pál pápa centrum. A bazilikát még a szent pápa is látta, hatalmas épület, modern, és nagyon szép. Gyönyörű üvegablaka van, és egy nagy torony áll a bejárat előtt, amire fel is lehet menni. Ezt a tornyot látom minden nap a villamosról. A templom alatt pedig több kisebb kápolna is van. Számomra a legfontosabb természetesen a magyar kápolna volt. Erdő Péter szentelte fel a mozaikkal kirakott termet. A falon híres magyar és lengyel szentek (pl. Árpád-háziak), boldogok (Salkaházi Sára) és szentként tisztelt (Mindszenty bíboros) emberek mozaikból kirakott képei tekintenek le a látogatókra. Különösen érdekes, hogy mikor elkészült a mozaik Salkaházi Sára még nem  volt boldog ( mármint már biztosan az volt, csak még nem avatta azzá a pápa J), így nem tettek glóriát fölé, de aztán kiegészítették egy arany csíkkal mára. A legnagyobb dolog pedig, hogy Szent István ereklyéjéből is van egy darab itt, csak tévesen úgy írták le magyarul, hogy Szent Job. (De azért angolul és lengyelül is le van írva, remélem helyesen) A bazilikában misén vettem részt, ami lengyelül volt. A mise után pedig az egyik pap megáldotta azok kegytárgyait, akik kivitték elé. Aztán elsétáltam a kápolnába is, ahol a kép áll és Fausztina nővér ereklyéje tekinthető meg. Mindennap 3 órakor litánia van itt, az irgalmasság órájában. Voltam egy ilyen alkalmon is, csak az is lengyelül volt. Ám van egy szép ének, amelyben a Jézusom bízom benned! mondatot énekelgetik, az itt is és a misén is elhangzott és azt legalább értettem. A kápolna kicsi, és díszes és nagyon figyelnek az őrök, hogy csend legyen, és megfelelő ruházatban menjen be az ember. Az Irgalmas Jézus kép, pedig tényleg nagyon szép. Felemelő érzés ott lenni, tudni, hogy az az eredeti kép. Üveg védi a festményt, és alatta van a nővér ereklyéje, ami előtt gyakran hosszú sor kígyózik.  A kápolna előtt van egy hosszú fal, amire több nyelven ki van írva a Jézusom bízom benned! mondat. Egy másik falon pedig zászlók lengedeznek, és táblácskák találhatóak azon.  Az épülő centrumhoz egy kis patakon átkelve, pár lépcsőt megmászva lehet elérni. Magasabban fekszik, mint a bazilika, az útról visszatekintve szép kilátás nyílik a bazilikára.  A II. János Pál pápa centrumnál a templom készen áll már, bár a tornyon még dolgoznak. Itt is mozaikok vannak, melyek nekem nagyon tetszettek. A centrum azt hiszem a 2016-os világ ifjúsági találkozóra fog elkészülni. Úgy tudom lelkigyakorlatos hely lesz, szállással, termekkel együtt.

Magyarul!

A kápolna 

A bazilika (a képről lemaradt a torony keresztje :) )

Az épülő centrum

Mielőtt a kakas megszólal....

Mivel Krakkó még mindig tartogat új helyeket számomra, így elhatároztam, hogy felfedezem még azt, amit lehet. Péntek délután tehát célba vettem Nowa Hutát. Ez a város része, de egy teljesen más környék, mint a belváros. Neve is sejteti (Új Kohó), hogy újabb városrészről van szó. 1949-ben alapították a helyet, munkások érkeztek ide dolgozni. Jelentős acélgyárak működtek, működnek itt. Nowa Huta házai, utcái híven tükrözik a szocialista éveket, és építészetet. Nagy panelok, szürke épületek, de sok fával, parkokkal színesített hely ez. Láttam a Ludowy színházat, ahol a Hamletet játsszák, de a plakáton malacok díszelegnek (így valószínűleg egy modern feldolgozás lehet) és elmentem az Úr bárkája nevű templomhoz is. Azt kell erről tudni, hogy 1967 és 1977 között építették a helyi önkéntes munkások és természetesen semmilyen segítséget nem kaptak a kommunista államtól. A templom egyfajta jelképe a lengyel katolikusságnak. A templom helyén egy keresztet állítottak fel régebben, amiért még harcolniuk is kellett a hívőknek a kommunistákkal. Később aztán Karol Wojtyła szentelte fel a templomot, és szobra valamint képe is látható ma a templom előtt. Van egy kis kápolna is lent, ahol a szentség volt kitéve, mikor ott jártam. Érdekes hely és tényleg érezni, hogy jelentős a lengyelek számára.

Ludowy Színház

Arka Pana - Az Úr bárkája templom

Nowa Huta
 (a házak között nem fotóztam, nem találtam ilyen szép helyet)

A hétvégén aztán az eső miatt már nem sok új helyen voltam, de mivel úgy gondoltam, hogy nem múlhat el a nyári szünetem mozi nélkül, így oda is eljutottam végül. A főtéren lévő Kosos-házban, ahol Balassi is lakott, működik egy mozi is az éttermek, kávézók mellett. A legtöbb filmet eredeti nyelven vetítik lengyel felirattal, tehát nem kellett félnem, hogy az angolt nem fogom érteni. A Magic in the moonlight című Woody Allen filmet néztem meg. Egyik kedvenc színészem szereplésével és az elmaradhatatlan Woody Allen humorral megfűszerezett film elnyerte a tetszésemet és ismét nem csalódtam a rendezőben. (K-nak: Bocsánat, a Matchpointot még mindig nem néztem meg, de ígérem, bepótlom majd! J) Egy férfiról szól, aki bűvész, de rendkívül racionális, nem hisz a nem látható dolgokban.  Egy nap egy barátja arra kéri, hogy leplezzen le egy lányt, akiről azt tartják, hogy látnok. Így aztán elkezdődik a kaland, csodás tájakon járhatunk, vicces beszélgetéseket hallhatunk és még románc is szövődik. Szerintem fantasztikus a képi világa a filmnek, nagyon színes, csodásak a helyek és szinte kedvem lenne nekem is ott élni, abban a korban. Amúgy a mozi is hangulatos, több emeletes és régimódi, ahogy az épület is.

Végezetül pedig a Collegium Maiussal és a Jagelló Egyetem régebbi épületeivel zárnám ezt a bejegyzést, ha már otthon elkezdődött a suli. A Jagelló Egyetem az egyik legrégebbi egyetem Lengyelországban,  történetével nem húznám a karakterek számát. Sok híres lengyel is szerzett itt diplomát, köztük Karol Wojtyła is.  A Collegium Maius is egyetemi épület volt, mára azonban múzeum működik itt és egy óra emlékeztet az egyetemistákra, ami a Gaudemus Igiturt játssza időnként és híres alakok jönnek elő a szerkezetből ez alatt. Az épület és az udvar nagyon szép, érdemes benézni ide, és a krakkói elmaradhatatlan jegyespároknak is kedvelt helye ez. Innét nyílik egy másik udvar is, ahol egy-két érdekességről is lehet olvasni és régi napórát, hőmérőt lehet kipróbálni.

Collegium Maius

Esküvői fotózás 100 000
(tényleg fiatalon házasodnak és TÉNYLEG sokan)

A Jagelló egyetem egy épülete

Kopernikusz szobra a háttérben

Egy másik csodás épület
(de azért a piliscsabai egyedibb és közelebb áll hozzám :))

 Most pedig következzék az utolsó 4 napom Krakkóban. Pénteken pedig irány haza! J

A waweli sárkány

Smok Wawelski

Egyszer volt, hol nem volt,

 ott hol a kurta farkú malac túr, a Visztulán innen és túl,

No annál azért nem messzebb, élt egy rettenetes szörnyeteg.

A krakkói sárkányról van most szó, és helyszínünk az ékes Krakkó.

 A híres, neves Wawel domb barlangjában, ütötte fel a gaz, otromba tanyáját.

Az egész vidéket rettegésben tartotta, a külseje és szaga, még a borzokat is elriasztotta.

A királyság állatait pedig mind megette, a helyieket ezzel nagyon megrémítette.

Krak király, ki bölcs uralkodóként féltette a királyságát, elrendelte a napi élelem barlang elé szállítását.

Ám a rettenetes sárkány széltében, nem ismerte a mértéket.

Krak király bánatában lányát, s fele királyságát, ígérte annak ki megmenti országát.

Így aztán bátor legények vágtattak a sárkány elébe.

Ám az, az ellene érkező ifjú titánokat mind legyőzte, így egy se tudta elnyerni a királylány kegyét, s kezét élve.

Ahogy minden bátor katona és herceg elveszett, a király reménye is odaveszett.

Ám a furfangos megmentő, mint mindig, most sem váratott magára, csak két hétig.

A cipész a király előtt termett egyszer csak, nevéről emlékezzünk meg e sorba:  

Skuba Dratewka, a lábbelik királya,

Oly ravasz ötlettel lepte meg a város minden urát, hogy rögtön elneveztek róla egy utcát.

Birkabőrbe szurkot és ként rejtett, aztán meg csalit formált belőle.

 Majd az „állatot” a barlang elé tette, amit végül a szörny gyomra elnyelte.

Délutáni alvását aztán megzavarta az ebéd, így a folyóhoz vágtatott leküzdeni terhét.

Nagyokat kortyolt a Visztula vizéből, majd nagy pukkanással szállt ki az élet a testéből.

Szétdurrant az óriás, kezdődhet a mulatság!

Amint azt már vártátok, megtartották az országra szóló vigasságot.

Cipész, királylány és király boldogan ropta, míg a cipőik el nem koptak.

Ekkor aztán újabb dolgos napok következtek, de ezeket már nem éneklem meg.

Jöjjenek a többi királyok is sorba, úgy ahogy a Visztula vize folyik tova. 

 

A Wawel aljában, a sárkánybarlang nevű látványosság mellett fogadja a turistákat ez a szobor

Az elhagyatott erőd, a mesés tó, a Visztula és az új ismerősök esete

Végre eljött a szeptember is, most már tényleg közeledik az időpont, amikor hazamegyek. Már nagyon várom, de azért új dolgok mindig akadnak Krakkóban, amiért érdemes maradni.

Mivel a belvárost nagyjából már ismerem, ezért időnként a város más részeit fedezem fel. Egyik nap egy erődhöz kirándultam. Nem gondoltam eredetileg, hogy kirándulás lesz, térkép alapján nem tűnt olyan kalandosnak, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a szintvonalak, erdők és egyebek hiányoznak a térképről, így talán nem tanácsos egy egyszerű térkép alapján fantáziálnom, kiváltképp, ha egy elhagyatott erődről van szó. Tehát így történt, hogy mikor arra a helyre érkeztem, ahol a célomnak (erőd) lennie kellett volna, egy nagy erdős, dombos falat láttam. Mivel nem tudtam felmenni sehol sem (legalábbis nem vettem észre az ösvényt, de jobb is) kicsit tovább mentem. Elértem a térképen jelzett következő érdekességhez, a temetőhöz. Egy régi, elfeledett temetőhöz, ami az erdő szélén áll. Ezután pedig az erőd irányába fordultam és bevetettem magam az erdőbe. Szerencsémre sok ösvény volt, és eléggé kitaposott út vezetett oda. Valóban egy erődhöz vezetett az út, de elhanyagolt, romos állapotban találtam. Pedig szerintem van annyira érdekes, mint a Barbakán a belvárosban, nem ártana felújítani. Elég magasan fekszik egyébként, jó kilátás nyílik Krakkó egy részére, de sűrű növényzet veszi körül, magányosan álldogál. Rejtélyes, ahogy ott áll, és elgondolkodtató, hogy mit keres ott, mi lesz a jövője. Ahogy körbejártam az épületet, több fiatal is arrafelé sétált, vagy kutyával, vagy valakivel, szóval a helyiek azért ismerik ezt a helyet. Nekem mindjárt érdekes és regényes ötletek jutottak eszembe az erőddel kapcsolatban, nagyon beindította a fantáziámat. Tovább bandukolva aztán egy kiskápolnára akadtam a domb tetején, ami épp felújítás alatt áll így nem látogatható. Innét indult lefelé egy meredek ösvény, ami levezetett arra az utcára, ahol az erődöt kerestem eredetileg. Internetről tájékozódva kiderítettem aztán, hogy a Fort Benedykt- Benedek erőd, a 19. században épült, védekezésre használták, de nem túl sokáig, osztrák fennhatóság alatt is állt és a maga nemében nagyon egyedül álló építmény. A templomocska pedig a Szent Benedek templom, amit bencések építettek.

Ezek után Krakkót kicsit hanyagoltam, helyette az emberi lélek ismeretlenjébe vetettem bele magam; műhelymunkára készülgettem és új emberekkel ismerkedtem meg. Amennyire nem vártam, hogy új szobatársunk legyen a kis szobánkba, most annyira örülök neki. Előző bejegyzésben írtam, hogy jött egy új lány, és most már hárman lakunk egy szobában, és úgy tűnik ez így is marad. Ez a lány is ukrán, itt fog egyetemre járni, de ebben a pár hétben lengyel kurzust végez. Sokkal nyitottabb felém, mint a másik lány, akivel nem sokat beszélgettem eddig. És mivel ő is az ismeretlenbe vágott bele egyedül, összebarátkoztunk, szombat délután egy nagyot sétáltunk a városban, egy-két fontosabb látnivalót mutattam meg neki és rengeteg fotót csináltunk egymásról, sőt a Wawel egyik tornyát is megmásztuk. Így már rólam is van kép a Wawelben, a Visztulával a háttérben, a főtéren talán így el is lehet hinni, hogy jártam azokon a helyeken J. Kedves lány, jól el tudunk beszélgetni, bár az kicsit zavaró, hogy még nem vett fülhallgatót és mindent hallok abból, amit a barátja, vagy családja mond, ha Skype-on keresztül beszélnek. Csak nem sokat értek belőle.

A Wawel katedrális előtt

Visztulával a háttérben

Ezt látni a toronyból

Meg ezt is 

A Balaton étterem épülete felújítás alatt

Légy a vendégünk egy jó pörköltre! :)

Az oviba is érkezett egy új lány, Szlovákiából. Így elmondhatom, hogy a barátainknál vagyok és a szomszédjaim vesznek körül J. Ő is gyakorlaton van itt, mint a horvát srác és én. Bár ő már lediplomázott, csak munka előtt még kiutazott ide. Örülök, hogy van egy másik lány is most rajtam kívül, és ő sokkal közvetlenebb, mint a horvát fiú; a fél órás szünetünkben tudunk dumálni. Viszont ő elég messze lakik az ovitól, így később kezd, és nem velünk végez. Ezért, eddig még nem sok mindent tudtam meg róla. Ám érdekes látni, hogy ő ugyanúgy nem találja még a helyét a gyerekek, óvónők közt, nem tudja a gyerekek nevét, és egyelőre a gyerekek sem az övét. Vele is ellenségesen viselkedik néhány gyerkőc, mint velem, és ő is barátkozik a lengyel konyhával. Örülök, hogy én már túl vagyok ezen, megtaláltam a helyem az oviban, bár néha most sem tudom, mit keresek ott, amikor csak üldögélek, és nincs mit csinálnom. És a beszélgetésekből sem értek még meg mindent, így a tegnapi rendőrnő bemutatóját sem élveztem én annyira, mint a gyerekek, bár a bilincs és szonda látványa gyanítom, hogy mindenhol hasonló. A szlovák lány viszont tud valamennyit lengyelül, nem okoz neki problémát a nyelv, megérti a gyerekeket, felnőtteket egyaránt. Ezért irigylem őt, de azt hiszem nem lesz olyan izgalmas neki ez a 3 hónap a lengyel nyelv és kommunikáció terén, mint nekem.  (Senki ne vegye sértésnek, ha otthon majd sokat fogok gesztikulálni J)

Felfedező útjaimat egyébként nem ejtettem kútba, kihasználva még az utolsó szép és nyárias időket kirándultam még egy nagyot egy tóhoz. Már régóta érdekelt ez a hely, mert képek alapján nagyon mesésen néz ki, és izgatta a fantáziámat, hogy élőben is láthassam. Zakrzówek a hely neve és eredetileg mészkőbánya volt, nem is olyan régen töltötték fel vízzel. A bánya érdekessége, hogy a II. világháború alatt Karol Wojtyła is dolgozott itt.  Mivel az új ukrán lánynak házit kellett csinálnia, ezért egyedül vágtam neki az útnak. Nagyon közel van a városhoz, egy erdős, parkos, kirándulós hely mellett fekszik a tó. Gyakorlatilag térkép nélkül megtaláltam a tavat, és valóban nem csalódtam a látványban. Elég mélyen van a víz, sziklás fal veszi körbe, de egy-két helyen közel lehet menni a vízbe. Bár úgy tudom, nem lehet fürödni benne, mégis többen úsztak benne, és sokan napoztak a parton. Elég nagynak tűnik a tó, mégis elhatároztam, hogy körbekerülöm. A sziklafal tetejéről nemcsak gyönyörű kilátás nyílik a tóra és időnként a város több részére, hanem körbe is lehet sétálni. Itt indultam el, apró ösvényeken verekedtem át, közben pedig óvatosan letekintettem a tóra. Nagyon szűk az ösvény és néhány helyen be van nőve sűrű növényzettel és közel fut a sziklafal széléhez, így volt pár hely, ahol megbántam, hogy nem szóltam senkinek, hogy hova megyek. Ám merészségemért kárpótolt a táj, és a látvány. És végülis nem lett semmi bajom. J Körülbelül kétszáz méterenként fiatalok üldögéltek, heverésztek a fűben, úgy tűnt elég népszerű hely. Szépen sütött a nap, a zöldes-kékes víz is gyönyörűen csillogott. Letekintve láttam egy helyet, ahová autóval is be lehet hajtani, és stégek is vannak, és búvárkodni lehet. Úgy tudom több érdekesség is van lent a víz alatt, a halakon kívül autóval és a pápának emléket állító táblával is összeúszhat az ember. :)  Egyébként körbe van kerítve a tó, de több helyen meg van rongálva a kerítés, a tó melletti kirándulós helyről simán be lehet jönni. Egy helyen láttam esküvői fotózást is, úgy látszik a házasság előtt állóknak nincs lehetetlen, ha fényképekről van szó. És a megrongálódott ruhákat is tudják fizetni, valamint a krakkói fotósok is rendkívül kreatívak lehetnek. J Egy helyről pedig a várost távolról és egy újabb oldaláról is megtekinthettem. Otthon mutattam képeket a szobatársamnak, szerintem kicsit sajnálta, hogy nem jött, mert tényleg gyönyörű hely.

A város egy másik irányból

Utoljára még azt kell megemlítenem, hogy a Visztula másik arcával is megismerkedtem. Nem, nem öntött ki, nem esett itt (kivételesen) annyi eső, mint Sopronban, bár továbbra is nagyobb a folyó, mint az Ikva. J Egyszerűen csak tovább sétáltam a folyó mellett, kifelé a városból. A Visztula itt már vadabb, nád is nő a szélén, van ahol sátorozott valaki, és még hattyúkat is fotóztam. Egy néni is lefotózta őket és valamit mondott is nekem, de egy mosolynál többel nem tudtam válaszolni neki. Egyébként ezen a részen a bicikli út és a gyalogos út nem fut már együtt, mint a város forgalmasabb részén, a bicikli út feljebb megy, nem a folyó mellett közvetlenül. Elsétáltam több híd alatt is, ahol pedig le tudják zárni a folyót, ott visszafordultam, bár még mindig mehettem volna tovább. Sokan futottak, vagy bicikliztek, vagy csak kutyát sétáltattak, de láttam egy helyet, ahol inni lehet és az italt John Lemonos székekből tudja az ember elfogyasztani. J

Szóval lassan, de valahogy mégis gyorsan (hisz 2 és fél hónap eltelt már) telik az idő. Krakkóba is beköszöntött az ősz, elkezdődött az iskola, és nagy dugók állnak állandóan a városban. És hamarosan nekem is elkezdődik az egyetem (az újabb kalandok Budapesten), de addig is szeretném méh kihasználni ezt a két hetet itt, Krakkóban.

A múltkor említett disznó a Visztulán

A felnőtt rút kis kacsák

Smacznego! Jó étvágyat!

Elérkezett az idő, hogy végre írjak egy keveset a lengyel konyháról is. Mivel hétköznap az oviban ebédelek, ugyanazt eszem, mint a gyerekek, így van már fogalmam arról, mik is az igazi lengyel nemzeti ételeik.

Először is le kell szögeznem, hogy hasonló az ízlésviláguk a miénkéhez; olyan nagyon különleges ételeket még nem ettem itt. Húst, azt itt is esznek, megjegyzem elég gyakran az az ebéd, csak hol rántva, hol sütve, hol pörköltként…. Viszont érdekesség, hogy sokszor a sült húsra tesznek valamilyen szaftot. Sokféle töltött húsételük is van, például a gombával töltött sertéskaraj, amit visszahúzható karaj gombaként fordít a netes fordító. J

Leveseik közé tartozik a zurek, amit kolbászból, főtt tojásból, húsból csinálnak, a barszcz pedig a cékla levesük, ami igencsak a vérre hasonlít, és elég bizarr látvány,amikor a gyerekek megmaradt levesét öntjük bele a gyűjtővödörbe. A bigos egy tipikus ételük, melyet káposztából és többféle húsból készítenek, a magyar székelykáposztához hasonlít egyébként.  Nagyon finom és laktató. Sajnos ilyet eddig csak egyszer ettem az oviban; nagyon változatos a konyha, nem ismétlődnek az ételek 2 hetente (de még 2 havonta sem J )

Zurek

Bigos

Barszcz

A kedvenc lengyel kajám pedig a pierogi. Pirog vagy barátfüle más néven és van hússal, lekvárral, spenóttal, káposztával töltött változata is.

Köretnek általában krumplit kapunk, salátát, párolt zöldséget, vagy van egy-két érdekesebb dolog is, csak arra még nem jöttem rá mi is lehet pontosan. Répasalátát minden étteremben kap az ember, sokszor még akkor is jár a rántott hús mellé, ha nem kérjük külön a pincértől. És nagyon finom mellesleg. Főzeléket viszont egyáltalán nem esznek, ez most már kicsit hiányzik is nekem, de lehet, ha én is ovis lennék, nem hiányolnám. Viszont van, hogy tükörtojás az ebéd, palacsinta gyümölcsdarabokkal. Tízóraira pedig volt, hogy pudingot, fagyit kaptak a gyerekek, de legtöbbször kenyér van, valamilyen felvágottal, lekvárral, vagy túróval.  A tejtermékeik nagyon jók, többféle kefirt lehet kapni, és a híres tátrai sajtokból is lehet válogatni egy-két helyen a városban.

Gyorsétel a városban pedig a zapiekanka. Ez egyfajta meleg szendvics. Egy félbevágott bagettre tesznek mindenfélét, amit kér a vevő, és aztán megsütik. Elég nagy egy ilyen étel, épp ezért laktató is. Szerencsére a Kazmierzen, a zsidó negyedben ahol lakom, több helyen is kapni. 

Zapiekanka

Ám ha még 10 percünk sincs, hogy kivárjuk, amig elkészül, akkor ott vannak  a pereces nénik és bácsik. Krakkóban mindenhol lehet kapni perecet, sajtosat, mákkal megszórtat, és olcsó is. Ha pedig változatosabb pékárura vágyom, akkor sem kell messze mennem, mert Piekarnia, azaz pékség is minden utcában van.

Ebédhez elég gyakran kompótot isznak, és a vodka a legnépszerűbb szeszes italuk. Viszont többféle sörük is van, érdemes megkóstolni őket. Édességként pedig a tejkaramelljüket kell még megemlítenem. 

Perec

Hogy csak egy pár sört mutassak...

Karamell

Sajtok