Umbria gyöngye és középkori dallamok

Folytatom előző bejegyzésemet:

Helyszín: a szomszéd utca, Alexandriai Szent Katalin templom

A kollégiumi szobám ablakából pont erre a nagy templomra látni rá. Ahhoz képest, hogy nem a forgalmas helyek egyikén van eléggé hatalmas. Érdekessége, egy mellékkápolna van a nagyobb templom belső mellett, ahol hétköznap miséznek, és egy kis kerengő veszi ezt körbe, melynek falain régi freskók láthatóak. Ágoston rendi szerzetesek működtetik egyébként.  Amiről a legnevezetesebb az épület és az egyházi élet itt, az nem más, mint a Szent Rita iránti tiszteletük. Minden hónap 22-én misét tartanak az ő tiszteletére. Ez egy ünnepélyes mise, amire nemcsak a plébániához tartozó emberek zarándokolnak el (és itt nem magamat értem J ) A legutóbbin ugyanis én is részt vettem. Nem hittem volna, hogy tele lesz a templom, ezért, mint minden olyan ember, aki közel lakik az adott helyhez, későn vagy inkább épp időben indultam el. Útközben a sarkon rózsát árultak és tudtam, hogy az ünnepnek köze van hozzá, én is vettem egyet. Ülő helyem nem volt, és állni sem volt olyan kényelmes, mivel nagy tömeg vett körül. Látni természetesen semmit nem láttam abból, ami az oltárnál történt, de megfigyeltem, hogy rengeteg fiatal is eljött. Egy sor kígyózott Szent Rita szobra előtt, és úgy tűnt nincs vége, mivel mindig beállt valaki a sorba. Utóbb megtudtam, hogy a szent közbenjárását kérték ezek az emberek, illetve kéréseiket helyezték el itt. Sajnos a nyelvet továbbra sem értem, de jó volt hallgatni a lengyel énekeket, látni, hogy fújja mindenki kívülről a Szent Ritás dalt. Bár rengeteg ember ment ki áldozni, így is egy óra alatt lement a szentmise, és utána következett az a szertartás, amikor a nehézségeket, betegségeket, lehetetlennek tűnő dolgokat, szándékokat felajánlják a hívők (legalábbis én erre következtettem, abból, amit olvastam a honlapjukon), de mindenesetre a rózsákat megáldották. A pap átverekedte magát a tömegen és a magasra tartott rózsákat szenteltvízzel megáldotta. Bizonyára szép lehetett felülről, ahogy több száz hívő feltartja a rózsáját, ami Szent Ritához köt bennünket, és azt jelképezi, hogy nincs lehetetlen. Istennel semmi sem lehetetlen. Casciai Szt. Rita a lehetetlen dolgok védőszentje, ilyenkor őt kérik, segítse meg őket a bajban. Az Umbria gyöngyének is nevezett szent stigmatizált volt és szintén Ágoston rendi, innét a kapocs a templom és közte.

Egy kis részlet egy nagy templomról

A saját megáldott rózsám 

Helyszín: a Visztula másik partja, Szent József templom

Egyik sétám alkalmával vetődtem el ebbe a templomba. És rögtön beleszerettem a neogót épületbe. Nemcsak kívülről, hanem belülről is szép. Számomra ez is nagy, és gyönyörű. Egy szárnyas oltár áll középen, Szent József szobrával a belsejében, amint a kis Jézust tartja. Hasonló szobor, mint a soproni Orsolya templomban álló Szt. Orsolya, csak nem színes, hanem fehér. És persze nem is tetszik annyira, mint az otthoni. Vajon miért? J Több mellékoltár van még itt, az egyiknél kis padok sorakoznak, valószínűleg gyerekeknek tartanak ott misét, vagy csak apróbb termetű volt az ács, aki készítette. Az egyik falon egy királyról készült festmény díszíti a falat, de nem vagyok helyi így nem tudom, ki lehet. És persze még sok apróság is van, amit én nem érthetek, nem tudok a templomról, de vajon az otthoniakról mennyit tudok egyáltalán? Melyik címer a Széchenyieké az első padok kisajtaján az Orsolyában? És mi a helyzet a Szent György mellékoltáraival? Kiket ábrázolnak a festmények??                                          

Mindenesetre ez a templom kevésbé van aranyozott dolgokkal telezsúfolva (talán mert neogót? J ). És nagyon mutatós a régi szószék, és a faragott lépcsője. Első alkalommal, amikor itt jártam, épp mise után voltam, így még egy-két imádkozó hívővel is találkoztam és egy pakoló, takarító apácával is. Beültem az egyik padba és egyszer csak megszólalt az orgona. Nem valami egyházi éneket gyakorolt a kántor, hanem olyan volt, mintha az Operaház fantomjából egy részlet lett volna. Természetesen nem az volt, de a hangulata valami hasonló volt. Elég hosszan játszott, én pedig elhallgattam, nagyon tetszett. Elképzeltem, hogy esetleg a saját szerzeményét játssza, vagy éppen koncertre gyakorol. Úgy éreztem megérte mise után betoppanni, hiszen részese lehettem a zongora mélységeinek és magasságainak és egy hangulatos fél órát tölthettem a templomban.

A koncertre nem kellett sokat várnom egyébként. Pár nappal később tartottak egyet a templomban. Bár nem orgonás volt, azért eléggé érdekes volt. Középkori hangszereken játszottak, és a Cantigas de Santa Mariaból adtak elő pár éneket, illetve Pierre Abelard Dolorum solatium műve csendült fel. Román hárfán, lanton,furulyán, meg valamilyen dobon játszottak többek között. Nagyon érdekes előadás volt, az egyik művész pár szót mondott is minden egyes darab előtt, de azt nem értettem. A koncert ingyenes volt, de többnyire csak idős nénik és bácsik hallgatták a zenét áhítattal. Pedig ennek a röpke órának is meg volt a hangulata. Érdekes dallamok és különleges hangszerek, és mintha a Nap is tudta volna, hova kell sütnie ezen a napon, ugyanis a zenészeket árasztotta el fényével, így nem is kellet világítást használni. J

És egy dal a műsorból:  Cantigas de Santa Maria- Cantiga 422. Madre de Deus

https://www.youtube.com/watch?v=_Vv3zKD5P0s

Isten házai

 Krakkó tele van templommal. Az óvárosban szinte minden utcában található egy, de a külvárosban is vannak szép számmal, az ablakomból is látok egyet (a zsidónegyedben J ). És persze misét is tartanak mindenhol, így aztán vasárnap a nap minden órájában elmehet az ember szentmisére. Már rengeteg szent helyet meglátogattam, így azt sem tudom melyikkel, mivel kezdjem. Kezdem a híresebb épületekkel.

Helyszín: Óváros, Főtér (Rynek Glówny)

A Posztócsarnokkal szemben áll a Mária templom. Krakkó egyik jelképe. A legszembetűnőbb az, hogy két tornya van, de nem egyformák. Ehhez egy legenda köthető, mely szerint két fivér építette a templomot és a tornyokat. Hamarosan azonban rivalizálni kezdtek, hogy kié lesz a magasabb díszesebb torony. Az egyikőjük eszét annyira elvette az irigység és győzni akarás, hogy leszúrta a testvérét. Mikor ezt megtette, rájött, hogy mit követett el és kétségbeesésében levetette magát az egyik toronyból. Így a királynak kellett befejeztetnie a templomot, de a meggyilkolt fivér tornyát magasabbnak hagyta meg és a tetejére rátetette a koronát. A legendához híven pedig a Posztócsarnok oldalán lóg az a kés, amellyel a gyilokosságot elkövették. Az egyik internetes oldal szerint viszont mindig ellopják a turisták, de mindig eredetivel pótolják. „Ki tudja hány késszúrással és hány késsel végzett a testvérével a gyilkos?

Az "eredeti" kés

Bár nem egy szép történet és ez még csak az első a gyilkosságok sorában, de a templom minden esetre gyönyörű és elég nagy. Egy hatalmas szárnyas oltár áll középen, melyet minden délben kinyitnak. Pilinszky is meghatva állt a remekmű előtt. Az egyik mellékoltárnál pedig a Czestohowai Fekete Madonna hivatalos másolata van elhelyezve.

A magasabbik toronyból pedig minden egész órakor egy trombitás eljátssza a hejnalt. A magyar hajnal szóból származik, és igen szépen szól messze a város felett a rövid kis dal. Azonban sosincs vége, olyan mintha hirtelen megszakad az előadás. Ami azért van, mert mikor a tatárok betörtek Krakkóba, egy őr jelzett ezzel a dallal, azonban egy tatár lelőtte őt miközben még fújta a hangszerét. A lengyelek felfigyeltek arra, hogy megszakadt a trombitaszó, és azóta (a legenda) szerint mindig így játsszák a hejnalt.

Az Óvárosban még rengeteg templom van, mindegyik nagyon érdekes. Nem akarom bemutatni őket részletesen, így is hosszú lesz a sor. Annyit azonban elmondok, hogy a ferencesek templomába járt Szent II. János Pál pápa is, és egy tábla jelzi, hogy hol szokott ülni. A torinoi lepel egy másolata is megtekinthető itt. A téren, ahol e templom van, egy épület magasodik a többi közt, aminek az ablakából a szent lengyel pápa köszöntötte pápaként a krakkóiakat. Ma már sajnos nem ő integet onnét, hanem csak az arcképe.  A nyáron koncert sorozatot rendeznek a templomokban, több híres zeneszerző szerzeménye csendül fel estéről estére, hol orgonaszó kíséretében, hol énekesek által.

Misére tehát bárhová szinte bármikor mehet az ember. Többféle nyelven is lehetőség van meghallgatni a vasárnapi evangéliumot. A Wawel tövében lévő kistemplomba szoktam eljárni hétvégente és ott található a katyn-i kereszt is. Valamint van angol nyelvű mise. Szerzetesek tartják, gitáros. Bár csak egy fiú gitározik, és nem olyan lendületesek a dalok mint nálunk. Szerencsére van énekkönyv és egy papíron a miseszöveg is megvan, így nem nekem kell kitalálnom, hogy mi a válasz az In the name of the Father, and of the Son, and of the Holy Spirit-re.  (Amen). Na jó ezt még tudom, de azért a Hiszekegy már nem olyan egyszerű. Lengyel misén is voltam már, és úgy tünt nekem, mintha minden szövegük hosszabb lenne. Ám lehet azért csak mert nem értettem.

Viszont a többi vallási élményemről később mesélek, túl hosszú lenne egy posztba, de azért remélem az eddigiek is elég érdekesek voltak. 

Egy „alternatív” estém

Egyik nap, „mentor” óvónőnk meghívott, hogy csütörtök este elmenjek velük bulizni. Azt mondta, hogy pár munkatárssal összejönnek egy bárba, ahol lesz karaoke is, ha van kedvem csatlakozzam hozzájuk. Természetesen nagyon örültem, elfogadtam a meghívást. Részletes leírást kaptam, hogy hova kell mennem, így odataláltam. Bár az óvónők szóvá tették, hogy milyen ügyes vagyok, nem tévedtem el, én nem csodálkoztam ezen, mivel már jártam a téren egy-kétszer, csak a bár létezéséről nem tudtam. Egyébként a Rynek Glowny (Főtér) mögötti kis térről van szó, ahogy a neve is mutatja Maly Rynek (Kistér).

Először a téren üldögéltünk és ittuk meg az első sörünket. Összesen 7-en jöttünk össze, ebből az egyik nőt nem ismertem, ő az egyik óvónő barátnője volt. Lengyelül társalogtak, így én csak figyeltem őket, és udvariasan mosolyogtam, mikor ők nevettek. J Viszont akik tudtak angolul, időnként kommentálták a beszélgetést, így megtudtam, hogy a Nimfomániás film szerintük „egy szemét”. Egy idő után aztán levonultunk a bárba, az Alternatywy-be. Elég meredek lépcsőkön mentünk le a föld alá, részegen nagyon nehéz lehet fel-le mászkálni raja. Ezt persze nem próbáltam ki, csak hallomásból tudom, és igenis elképzelhetőnek tartom, hogy meg kell küzdeni ittas állapotban a fokokkal. A klubban már tartott a karaoke, amire tulajdonképpen érkeztünk. A DJ pult mögött ültünk le, a képernyőt lehetett látni, már amikor éppen nem takarta ki senki. Elég hangosan szólt a zene, meg persze az éneklők hangja is, ezért itt már nem is igen volt alkalmam beszélgetni. Továbbra is figyeltem, hogyan eresztik ki az óvónők a gőzt a sörök és cigaretták társaságában. Ezen kívül, élveztem a zenét, volt egy-két jól ismert nemzetközi sláger is a sok lengyel nóta között. Aztán hamarosan a társaságunkból ketten kértek egy dalt és elénekelték, majd ahogy fogyott a pia, úgy nőtt a dalok száma is. Érdekes volt látni, ahogy az eddig felelősségteljesen viselkedő nők, most karaokéznak, énekelnek, felszabadultan nevetnek. Sajnos, amiket énekeltek nem ismertem, de lelkesen megtapsoltam őket. Egyszer pedig én is beálltam melléjük (mögéjük), mikor a Pocahontas ismert dalát énekelték (lengyelül).

Összességében egy vidám este volt, még a lengyel fiatalokkal is találkoztam a klubban; az egyikük kisagyára már hatással volt az alkohol, mikor elmentünk mi, ugyanis igen „lazán” mozgott, de egy kulturált hely volt, nem volt semmi rossz élményem. Sőt, nagyon tetszett, hogy egyszer mikor elment a kivetítőn a kép és hang sem volt, akkor a közönség elkezdte énekelni az egyik számot, majd miután megjavították a rendszert ismét lelkesen énekelt mindenki. Éjjel busszal mentünk haza, ám nekem későn szóltak az óvónők, hogy le kell szállnom, így gyalogolhattam egyet. Ám ezzel sem volt semmi baj, és még az esti Visztula fölött is járhattam. Másnap természetesen megint dolgozni mentem, de jó volt összemosolyogni azokkal, akikkel együtt töltöttem az estét. 

Baranek: ezt a számot énekelték:

https://www.youtube.com/watch?v=DqBuIaa2-_s

A lengyel vendégszeretetről

…hát, az nem a vonaton mutatkozott meg. Mielőtt felszálltam volna, a kalauz szépen végig nézte, ahogy több mázsás cuccaimat felküzdöm a kocsira. Táskáim fel-lepakolásában nem segített senki, egyedül a taxisofőr. De hát gondolom reggel, mint egyik első utasa, ez volt a dolga. J

Visszatérve a vonatra; Sopronban nem lehet jegyet kapni arra a járatra, ami Budapestről közvetlenül Krakkóba megy… El kell menni egy MÁV-os pénztárig. Például Győrbe. Ám azért jó volt a vonat, lehetett aludni a fekvőhelyes kocsiban is, csak késett pár-órát.

Visszatérve a taxira; megérkezésemkor kerestem egy taxit, amivel elmentem a kollégiumomba. A sofőr nagyon kedves volt. Megkérdezte mit csinálok itt, honnét jöttem. Mikor kiderült, hogy magyar vagyok, rögtön szóbahozta az élményeit. Járt a Balatonnál, sőt ismert egy Piroska nevű lányt is és akkoriban oroszul beszélgettek, nem angolul. Azt mesélte, hogy ők lusták voltak tanulni, így maradt az orosz. Beszélt még a fiáról, aki meg Angliában dolgozott.

A legközelebbi nagyon kedves lengyel élményemre sem kellett sokat várnom, mivel a buszállomásnál még nem vettem jegyet és nem is tudtam melyik megállónál kell leszállnom pontosan, hogy az oviba odataláljak. Épp a menetrendet nézegettem, amikor odajött hozzám egy bácsi, elkezdtünk beszélgetni, és a pártfogásába vett. Megvette nekem az automatából a jegyet (pedig én is meg tudtam volna tenni), felváltatta a nagyobb pénzemet és együtt utaztunk a buszon. Ő is járt hazánkban, Tapolcán. Mivel ekkor még mindig nem tudtam hol az ovi, megmutattam neki a címet. Ő sem tudta pontosan, de felszállt valamilyen rokona, aki már tudta hol van. Nem tudom, milyen kapcsolatban állhatnak pontosan, ugyanis a bácsi azt mondta, hogy a felesége nagynénje, de annyi idős lehetett, mint ő. Szóval nem tudom hány éves lehet a felesége… vagy mennyi volt ez a néni. J Ám a néni is aranyos volt, mert ott szállt le ahol én, és elvezetett egészen az óvoda kapujáig! Ő nem beszélt angolul, én meg nem tudtam semmit lengyelül, de azért nagyon-nagyon segítőkész volt. Ezek után már meg sem kellett volna lepődnöm, hogy az oviban is mennyire kedvesen fogadtak és mikor megtudták, hogy aznap érkeztem, hazaküldtek. Mármint azért, hogy pihenjem ki magam. Egyébként továbbra is rendkívül kedvesek velem, még bulizni is meghívtak. De erről majd egy másik bejegyzésben. J

Volt helyett..... .....a nyüzsgő város

Volt helyett.....
.....a nyüzsgő város

Bár rendszerint kissé fáradtan térek vissza a kollégiumomba munka után, de mindig sétálok egyet, és eddig még soha nem volt egyetlen unalmas utam sem. Itt mindig történik valami, mindig van egy-két (sőt több is!) érdekesség, és persze tele a város látnivalókkal.
A főbb nevezetességek környékén, a neves utcákon és tereken hemzsegnek a turisták (de nem az ázsiaiak vannak többségben :)), és még akkor is jól érzi magát az ember Krakkóban, ha nincs éppen valamilyen fesztivál. Mivel eddigi röpke két hetes itt tartózkodásom óta már több fesztiválba is bepillanthattam. Ugyanis mindjárt az első héten volt a Zsidó fesztivál. Többféle programot szerveztek a Kazimierz-en, a zsidónegyedben (ahol lakom); volt például előadás, idegenvezetés, ételkóstolás. Amin részt vettem az a Shalom koncert volt. A régi zsinagóga előtti téren tartottak nyílt koncertet és több, különböző zenekar lépett fel, más-más országból. Elég nagy szabású rendezvény volt, még a tv is ott volt, daruskocsiból is videóztak. Sajnos számomra ismeretlenek voltak az előadók, a hangzás világ is furcsa nekem, de jó volt és rengeteg embert vonzott az esemény.

A saját szemszögemből ( háttérben a színpad a zsinagóga előtt)

A következő fesztivál amiben részem volt, az a Jazz fesztivál. A nyitó eseményre mentem el, amikor is egy pár zenész a Flórián kaputól zenélve, a táncoló és tapsoló közönség kíséretével a Rynek Glówny-ig volnult a nagyszínpadra. Ott volt egy kis nyitó ünnepség, amire (sajnos) még az amerikai szervező/szponzor is megtanult(betanult) lengyelül, így egy kukkot sem értettem, de a hazaiak díjazták az erőfeszítést. Ezek után végre a zenéé lett a főszerep; nyitókoncertet tartott több zenekar is. A fesztiválra nemcsak lengyel jazzénekesek és zenészek érkeznek évről évre, hanem külföldiek is, Amerikából például, de magyar zenekar is szerepelt a műsoron. A közönségnek nagyon tetszett a koncert (nekem is), páran még táncra is perdültek. 

Do you know what it means to miss New Orleans?
itt meghallgatható a szám, ugyanattól a zenekartól szintén Lengyelhonban:
https://www.youtube.com/watch?v=4VP6gCHQ3eQ

A jazzfesztivál egyébként még mindig tart, több helyen tartanak koncerteket, időnként felcsendülhet itt-ott a 

When the saints go marchening in....

Ezen kívül részem volt még a 27. Utca színház rendezvény sorozatban is. Mariat és Nandot 2 este is láttam, és egy fantasztikus előadást is végignézhettem, melyben mindössze 2 nő játszott, nem párbeszéd alapú volt, de mégis rendkívül szórakoztató volt. 

Az angyalok

fotó és leírás a darabról: http://teatrkto.pl/spektakle/angel-y,224.html

És persze még rengeteg más is történik a városban, de mindenre nincs időm. 

Ha a főtéren éppen nem zajlik semmilyen különös esemény, rendezvény, a derék helyiek akkor is szórakoztatják a népet, és egy kis bevételt gyűjtenek. Mindenféle utcai zenésszel találkoztam már, különös módon a Keresztapa zenéje nagyon kedvelt. :) (gitár, szájharmonika, hegedű stb. verziója is elhangzott már). Táncosokkal, levegőben ülőkkel, élőszobrokkal mindennap lehet találkozni. Most már látom, van egy-két csapat, vagy magányos farkas, akik mindig megtalálhatóak ugyanott, ugyanakkor, viszont mégiscsak az a bácsi a kedvencem, aki a zenéért úgy oda van. Ahol meghall valamilyen muzsikát táncra perdül, és bár a ritmus és lépés nemigen zavarja, de ő jól érzi magát. Első találkozásunk alkalmával az egyik állandó gitáros férfi számaira ropta a Rynek Glównyn, és igencsak közönségcsalogatóra sikerült a produkció, mivel azóta sem láttam annyi embert a zenész körül, mint akkor, amikor ő ott volt. Aztán a Shalom koncerten is járta a táncot, ott az volt a legviccesebb, amikor egy idegen nővel keringőztek egy közlekedési oszlop körül, de láttam már máskor is a főtéren, és azt is tudom, hogy az argentinoknak szurkolt a vb-n, mivel egyik nap a villamosra szállt fel kék-fehér mezben. :) 

A Rynek Glówny a Posztócsarnokkal, ahol nem tud unatkozni az ember :)

Ahoj!

 Mindenkit köszöntök a blogomon! :) Gondoltam, még az utazás előtt, hogy elkezdek írogatni és megosztani néhány érdekességet lengyelországi életemből.

Pontosan egy hete vagyok Krakkóban. Akkor még minden új volt, most már van valamiféle kis rendszer az itteni életemben. Például, hogy minden este sétálok egyet a belvárosban. Ahogy ma is......... tenném, ha nem esne az eső. :) Így viszont bele is kezdek az írásba.

Erasmusos szakmai gyakorlatomat töltöm Kis-Lengyelországban  és 3 hónapig maradok, ha minden jól megy. Egy külvárosi óvodában dolgozom, többnyire csak segítek a dolgozóknak, figyelek, játszom a gyerekekkel, és próbálok lengyelül tanulni. Érdekes nyelv, semmit sem úgy ejtenek, ahogy le van írva. És nagyon gyorsan mondják ki a szavakat, így még nehezebb megérteni, de szerencsére verbális kommunikáció itt is ugyanaz, mint otthon, és angolul is ért néhány gyerek, az óvónők meg kifejezetten jól beszélnek, nem beszélve a kanadai munkatársról. Egyébként egy horvát fiú van még velem együtt gyakorlaton, és a kollégiumban, ahol lakom pedig egy ukrán lány a szobatársam. Szóval már csak az kérdés, hol vannak a lengyel fiatalok? Ja, talán Amerikában barátnőm tábori munkatársainak csapatát erősítik és egyesek őt idegesítik.
A lakhelyem a Kazimierz nevezetű zsidónegyedben, fantasztikusan közel minden fontosabb látnivalóhoz. 10 perc alatt a régi zsinagógához érek, szintén 10 perc a híres Wawel, onnét pedig már tényleg minden egy köpésre van. A Rynek Główny, a főtér a Posztócsarnokkal és a Mária-templommal, meg persze a Kosos-házzal és Balassi Bálinttal. De ezekről majd máskor mesélek, kezdetnek egy múltheti érdekességet osztok meg, addig pedig akit érdekelnek a város látnivalói az böngésszen nyugodtan, rengetegen írtak már Krakkóról.

Egyik sétám során botlottam bele először lengyel katonákba (nem szó szerint, különben most nem írogatnék itt róluk :)), majd pedig egy felvonulásba. Katonai zenekar ment az élen, aztán újabb egyenruhások következtek, utánuk mindenféle népviseletes, egyesületes, hagyományőrzős emberek jöttek, végül pedig (szerintem) államférfiak és nők, politikusok, tisztségviselők és papok. Érdekelt, hogy hová mennek, így velük tartottam. Közben annyira tipikus hétköznapi lengyelnek nézhettem ki, hgy egy nő tőlem kérdezte meg lengyelül, hogy mi lehet. Nemzetközi nyelven adtam tudtára, hogy fogalmam sincs: vállat vontam és ugyanolyan kérdőn néztem mint ő. A belvárosból kifelé tartott a menet, nem is tudtam elképzelni hova megyünk, a térkép sem jelzett semmi érdekeset arra felé. Végül is egy kisebb tér végén álló ház előtt álltak meg. Az épületet (még) nem sikerült beazonosítanom, hogy mi lehet pontosan, de mindenféle tábla van rajta, meg a lengyel és vatikáni zászló és nem utolsó sorban Wladylaw Sikorski tábornok emléktáblája. Ugyanis, mint utólag kiderítettem, azon a napon halt meg a nagy tiszteletben álló katona, pontosan 1943.07.04-én. Lengyel miniszterelnök is volt, harcolt az első világháborúban és tevékenyen részt vett a másodikban is. A legérdekesebb szerintem, hogy 1943-ban, miután kiderült a katyn-i mészárlás, és a szovjetek nem ismerték ezt el, Sikorski nem hitt nekik, a Nemzetközi Vöröskereszttől kért kivizsgálást és hamarosan felbontották a diplomáciai kapcsolatokat a lengyelek a Szovjetunióval. Ezután a Közel-Keleten állomásozó csapataikat járta körbe, mikor is repülőgép-szerencsétlenség következtében életét vesztette. Ennek körülményei a mai napig tisztázatlanok.Hamvait csak 1993-ban hozták vissza hazájába és a Wawel katedrális mélyén nyugszik békében. Életéről egy pár mondatos összefoglalót itt találtam (de bővebben is lehet róla olvasni másutt) :http://mult-kor.hu/cikk.php?id=13719
Szóval az esemény, amelybe belekóstoltam kicsit, vele kapcsolatos lehetett, mivel az épület előtt egy megemlékezést tartottak, beszédekkel tarkítva és neve gyakran elhangzott (ennyit még megértettem). Meg persze a lengyel himnusz is felcsendült. Sajnos hiába keresgélek a neten eddig nem találtam meg milyen alkalom volt pontosan. Viszont pár nappal később ismét volt valamilyen alkalom, ahol a katonák is részt vettek. Tavalyról találtam csupán cikket, de ebből ítélve nem járok messze az igazságtól (
Egyik sétám során botlottam bele először lengyel katonákba (nem szó szerint, különben most nem írogatnék itt róluk :)), majd pedig egy felvonulásba. Katonai zenekar ment az élen, aztán újabb egyenruhások következtek, utánuk mindenféle népviseletes, egyesületes, hagyományőrzős emberek jöttek, végül pedig (szerintem) államférfiak és nők, politikusok, tisztségviselők és papok. Érdekelt, hogy hová mennek, így velük tartottam. Közben annyira tipikus hétköznapi lengyelnek nézhettem ki, hgy egy nő tőlem kérdezte meg lengyelül, hogy mi lehet. Nemzetközi nyelven adtam tudtára, hogy fogalmam sincs: vállat vontam és ugyanolyan kérdőn néztem mint ő. A belvárosból kifelé tartott a menet, nem is tudtam elképzelni hova megyünk, a térkép sem jelzett semmi érdekeset arra felé. Végül is egy kisebb tér végén álló ház előtt álltak meg. Az épületet (még) nem sikerült beazonosítanom, hogy mi lehet pontosan, de mindenféle tábla van rajta, meg a lengyel és vatikáni zászló és nem utolsó sorban Wladylaw Sikorski tábornok emléktáblája. Ugyanis, mint utólag kiderítettem, azon a napon halt meg a nagy tiszteletben álló katona, pontosan 1943.07.04-én. Lengyel miniszterelnök is volt, harcolt az első világháborúban és tevékenyen részt vett a másodikban is. A legérdekesebb szerintem, hogy 1943-ban, miután kiderült a katyn-i mészárlás, és a szovjetek nem ismerték ezt el, Sikorski nem hitt nekik, a Nemzetközi Vöröskereszttől kért kivizsgálást és hamarosan felbontották a diplomáciai kapcsolatokat a lengyelek a Szovjetunióval. Ezután a Közel-Keleten állomásozó csapataikat járta körbe, mikor is repülőgép-szerencsétlenség következtében életét vesztette. Ennek körülményei a mai napig tisztázatlanok.Hamvait csak 1993-ban hozták vissza hazájába és a Wawel katedrális mélyén nyugszik békében. Életéről egy pár mondatos összefoglalót itt találtam (de bővebben is lehet róla olvasni másutt) :http://mult-kor.hu/cikk.php?id=13719
Szóval az esemény, amelybe belekóstoltam kicsit, vele kapcsolatos lehetett, mivel az épület előtt egy megemlékezést tartottak, beszédekkel tarkítva és neve gyakran elhangzott (ennyit még megértettem). Meg persze a lengyel himnusz is felcsendült. Sajnos hiába keresgélek a neten eddig nem találtam meg milyen alkalom volt pontosan. Viszont pár nappal később ismét volt valamilyen alkalom, ahol a katonák is részt vettek. Tavalyról találtam csupán cikket (http://www.thenews.pl/1/9/Artykul/140454,Komorowski-salutes-WWII-leader-General-Sikorski), de ebből ítélve nem járok messze az igazságtól. Örülök, hogy ennek a megemlékezésnek a kapcsán kicsit többet megtudhattam a lengyel történelemről.



Végezetül pár kép az eseményről:

A katyn-i emlékmű a Wawel lábánál ( a kereszt és a zászló, a templom már nem az)