Végre eljött a szeptember is, most már tényleg közeledik az
időpont, amikor hazamegyek. Már nagyon várom, de azért új dolgok mindig akadnak
Krakkóban, amiért érdemes maradni.
Mivel a belvárost nagyjából már ismerem, ezért időnként a
város más részeit fedezem fel. Egyik nap egy erődhöz kirándultam. Nem gondoltam
eredetileg, hogy kirándulás lesz, térkép alapján nem tűnt olyan kalandosnak, de
aztán rá kellett jönnöm, hogy a szintvonalak, erdők és egyebek hiányoznak a
térképről, így talán nem tanácsos egy egyszerű térkép alapján fantáziálnom, kiváltképp,
ha egy elhagyatott erődről van szó. Tehát így történt, hogy mikor arra a helyre
érkeztem, ahol a célomnak (erőd) lennie kellett volna, egy nagy erdős, dombos
falat láttam. Mivel nem tudtam felmenni sehol sem (legalábbis nem vettem észre
az ösvényt, de jobb is) kicsit tovább mentem. Elértem a térképen jelzett
következő érdekességhez, a temetőhöz. Egy régi, elfeledett temetőhöz, ami az erdő
szélén áll. Ezután pedig az erőd irányába fordultam és bevetettem magam az
erdőbe. Szerencsémre sok ösvény volt, és eléggé kitaposott út vezetett oda.
Valóban egy erődhöz vezetett az út, de elhanyagolt, romos állapotban találtam. Pedig
szerintem van annyira érdekes, mint a Barbakán a belvárosban, nem ártana
felújítani. Elég magasan fekszik egyébként, jó kilátás nyílik Krakkó egy
részére, de sűrű növényzet veszi körül, magányosan álldogál. Rejtélyes, ahogy
ott áll, és elgondolkodtató, hogy mit keres ott, mi lesz a jövője. Ahogy
körbejártam az épületet, több fiatal is arrafelé sétált, vagy kutyával, vagy
valakivel, szóval a helyiek azért ismerik ezt a helyet. Nekem mindjárt érdekes
és regényes ötletek jutottak eszembe az erőddel kapcsolatban, nagyon
beindította a fantáziámat. Tovább bandukolva aztán egy kiskápolnára akadtam a
domb tetején, ami épp felújítás alatt áll így nem látogatható. Innét indult
lefelé egy meredek ösvény, ami levezetett arra az utcára, ahol az erődöt
kerestem eredetileg. Internetről tájékozódva kiderítettem aztán, hogy a Fort Benedykt- Benedek erőd, a 19. században épült, védekezésre használták, de nem túl sokáig, osztrák fennhatóság alatt is állt és a maga nemében nagyon egyedül álló építmény. A templomocska pedig a Szent Benedek templom, amit bencések építettek.
Ezek után Krakkót kicsit hanyagoltam, helyette az emberi
lélek ismeretlenjébe vetettem bele magam; műhelymunkára készülgettem és új
emberekkel ismerkedtem meg. Amennyire nem vártam, hogy új szobatársunk legyen a
kis szobánkba, most annyira örülök neki. Előző bejegyzésben írtam, hogy jött
egy új lány, és most már hárman lakunk egy szobában, és úgy tűnik ez így is
marad. Ez a lány is ukrán, itt fog egyetemre járni, de ebben a pár hétben
lengyel kurzust végez. Sokkal nyitottabb felém, mint a másik lány, akivel nem
sokat beszélgettem eddig. És mivel ő is az ismeretlenbe vágott bele egyedül,
összebarátkoztunk, szombat délután egy nagyot sétáltunk a városban, egy-két
fontosabb látnivalót mutattam meg neki és rengeteg fotót csináltunk egymásról, sőt a Wawel egyik tornyát is megmásztuk. Így már rólam is van kép a Wawelben, a Visztulával a háttérben, a főtéren talán
így el is lehet hinni, hogy jártam azokon a helyeken J. Kedves lány, jól el tudunk
beszélgetni, bár az kicsit zavaró, hogy még nem vett fülhallgatót és mindent
hallok abból, amit a barátja, vagy családja mond, ha Skype-on keresztül
beszélnek. Csak nem sokat értek belőle.
 |
| A Wawel katedrális előtt |
 |
| Visztulával a háttérben |
 |
| Ezt látni a toronyból |
 |
| Meg ezt is |
 |
| A Balaton étterem épülete felújítás alatt |
 |
| Légy a vendégünk egy jó pörköltre! :) |
Az oviba is érkezett egy új lány, Szlovákiából. Így
elmondhatom, hogy a barátainknál vagyok és a szomszédjaim vesznek körül J. Ő is gyakorlaton van
itt, mint a horvát srác és én. Bár ő már lediplomázott, csak munka előtt még
kiutazott ide. Örülök, hogy van egy másik lány is most rajtam kívül, és ő
sokkal közvetlenebb, mint a horvát fiú; a fél órás szünetünkben tudunk dumálni.
Viszont ő elég messze lakik az ovitól, így később kezd, és nem velünk végez.
Ezért, eddig még nem sok mindent tudtam meg róla. Ám érdekes látni, hogy ő
ugyanúgy nem találja még a helyét a gyerekek, óvónők közt, nem tudja a gyerekek
nevét, és egyelőre a gyerekek sem az övét. Vele is ellenségesen viselkedik
néhány gyerkőc, mint velem, és ő is barátkozik a lengyel konyhával. Örülök, hogy
én már túl vagyok ezen, megtaláltam a helyem az oviban, bár néha most sem
tudom, mit keresek ott, amikor csak üldögélek, és nincs mit csinálnom. És a
beszélgetésekből sem értek még meg mindent, így a tegnapi rendőrnő bemutatóját
sem élveztem én annyira, mint a gyerekek, bár a bilincs és szonda látványa
gyanítom, hogy mindenhol hasonló. A szlovák lány viszont tud valamennyit
lengyelül, nem okoz neki problémát a nyelv, megérti a gyerekeket, felnőtteket
egyaránt. Ezért irigylem őt, de azt hiszem nem lesz olyan izgalmas neki ez a 3
hónap a lengyel nyelv és kommunikáció terén, mint nekem. (Senki ne vegye sértésnek, ha otthon majd
sokat fogok gesztikulálni J)
Felfedező útjaimat egyébként nem ejtettem kútba, kihasználva
még az utolsó szép és nyárias időket kirándultam még egy nagyot egy tóhoz. Már
régóta érdekelt ez a hely, mert képek alapján nagyon mesésen néz ki, és izgatta
a fantáziámat, hogy élőben is láthassam. Zakrzówek a hely neve és eredetileg mészkőbánya volt, nem is olyan régen töltötték fel vízzel. A bánya érdekessége, hogy a II. világháború alatt Karol Wojtyła is dolgozott itt. Mivel az új ukrán lánynak házit
kellett csinálnia, ezért egyedül vágtam neki az útnak. Nagyon közel van a
városhoz, egy erdős, parkos, kirándulós hely mellett fekszik a tó. Gyakorlatilag
térkép nélkül megtaláltam a tavat, és valóban nem csalódtam a látványban. Elég
mélyen van a víz, sziklás fal veszi körbe, de egy-két helyen közel lehet menni
a vízbe. Bár úgy tudom, nem lehet fürödni benne, mégis többen úsztak benne, és
sokan napoztak a parton. Elég nagynak tűnik a tó, mégis elhatároztam, hogy körbekerülöm.
A sziklafal tetejéről nemcsak gyönyörű kilátás nyílik a tóra és időnként a
város több részére, hanem körbe is lehet sétálni. Itt indultam el, apró
ösvényeken verekedtem át, közben pedig óvatosan letekintettem a tóra. Nagyon
szűk az ösvény és néhány helyen be van nőve sűrű növényzettel és közel fut a
sziklafal széléhez, így volt pár hely, ahol megbántam, hogy nem szóltam
senkinek, hogy hova megyek. Ám merészségemért kárpótolt a táj, és a látvány. És
végülis nem lett semmi bajom. J
Körülbelül kétszáz méterenként fiatalok üldögéltek, heverésztek a fűben, úgy
tűnt elég népszerű hely. Szépen sütött a nap, a zöldes-kékes víz is gyönyörűen
csillogott. Letekintve láttam egy helyet, ahová autóval is be lehet hajtani, és
stégek is vannak, és búvárkodni lehet. Úgy tudom több érdekesség is van lent a víz alatt, a halakon kívül autóval és a pápának emléket állító táblával is összeúszhat az ember. :) Egyébként körbe van kerítve a tó, de több helyen meg van
rongálva a kerítés, a tó melletti kirándulós helyről simán be lehet jönni. Egy
helyen láttam esküvői fotózást is, úgy látszik a házasság előtt állóknak nincs
lehetetlen, ha fényképekről van szó. És a megrongálódott ruhákat is tudják
fizetni, valamint a krakkói fotósok is rendkívül kreatívak lehetnek. J Egy helyről pedig a
várost távolról és egy újabb oldaláról is megtekinthettem. Otthon mutattam
képeket a szobatársamnak, szerintem kicsit sajnálta, hogy nem jött, mert
tényleg gyönyörű hely.
 |
| A város egy másik irányból |
Utoljára még azt kell megemlítenem, hogy a Visztula másik
arcával is megismerkedtem. Nem, nem öntött ki, nem esett itt (kivételesen)
annyi eső, mint Sopronban, bár továbbra is nagyobb a folyó, mint az Ikva. J Egyszerűen csak tovább
sétáltam a folyó mellett, kifelé a városból. A Visztula itt már vadabb, nád is
nő a szélén, van ahol sátorozott valaki, és még hattyúkat is fotóztam. Egy néni
is lefotózta őket és valamit mondott is nekem, de egy mosolynál többel nem
tudtam válaszolni neki. Egyébként ezen a részen a bicikli út és a gyalogos út
nem fut már együtt, mint a város forgalmasabb részén, a bicikli út feljebb
megy, nem a folyó mellett közvetlenül. Elsétáltam több híd alatt is, ahol pedig
le tudják zárni a folyót, ott visszafordultam, bár még mindig mehettem volna
tovább. Sokan futottak, vagy bicikliztek, vagy csak kutyát sétáltattak, de
láttam egy helyet, ahol inni lehet és az italt John Lemonos székekből tudja az
ember elfogyasztani. J
Szóval lassan, de valahogy mégis gyorsan (hisz 2 és fél hónap
eltelt már) telik az idő. Krakkóba is beköszöntött az ősz, elkezdődött az
iskola, és nagy dugók állnak állandóan a városban. És hamarosan nekem is
elkezdődik az egyetem (az újabb kalandok Budapesten), de addig is szeretném méh
kihasználni ezt a két hetet itt, Krakkóban.
 |
| A múltkor említett disznó a Visztulán |
 |
| A felnőtt rút kis kacsák |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése