Már elég régen írtam
bejegyzést, eddig történtek az események, nem volt időm, de most eljött az ideje, hogy
pótoljam a lemaradásomat és persze betegen úgysem tehet semmi mást az
ember.
Múlt héten
meglátogatott a családom Krakkóban. Már nagyon vártam őket, a Skype-oláson kívül
már 6 hete nem láttam őket, a képernyő pedig azért valljuk be nem pótolja az
igazi embereket. Szerda délután érkeztek és mire én visszaértem az oviból a kollégiumba,
addigra ők is ott voltak. Szerencsére a koliban turisták is megszállhatnak a
nyáron, így szüleim és tesóim is itt laktak, csak a jobb szobákban, ahol
nemcsak tv, hanem saját fürdőszoba is van (ami egy idő után eléggé hiányzik
nekem). Tehát egy emelettel feljebb voltak, egészen a lefekvésig együtt
tölthettük az időt. Összesen négy teljes napot töltöttünk el együtt.
Csütörtökre szabadnapot kértem, péntek pedig augusztus 15-e lévén, nemzeti
ünnepnap, amúgy is szabad volt. Családommal sokat sétáltam a városban, a
Visztula partján, ettünk egy olasz étteremben nem messze a Mária templomtól,
ahol nagyon kedvesek voltak a pincérek és hangulatos volt a hely. A
zsidónegyedben (Kazimierz) beültünk egy kávézóba, ahol a falon rabbik képei
lógtak, régi órák mutatták az időt és zene szólt. Ezen kívül a szállásunk
büféjében ebédeltünk, és családom is kipróbálhatott egy-két lengyel ételt. Most
már ők is tudják, milyen kajákon élek itt. J A krakkói
Nemzeti Múzeumba is ellátogattunk egyik nap, ahol először is a Kubrick
időszakos kiállítást tekintettük meg. Nagyon érdekes, sok fotón, képen
keresztül mutatja be a kiállítás Stanley Kubrick rendező munkásságát, filmjeit.
Egészen eddig én nem is tudtam, hogy ő kicsoda, de nálam műveltebb testvérem és
apukám igen. A neves rendező leghíresebb alkotása a 2001:Űrodüsszeia. Eredeti
kosztümöket lehetett megnézni itt, kamerákat mutattak be, és más filmjeiről is
rengeteg kép, tárgy volt. Többek között a Lolitáról, Spartacusról, Ragyogásról
is voltak poszterek, ruhák, és a művész Oscar díját is láthattuk. A kiállításon
betekinthettünk egy-két forgatókönyvbe Kubrick saját megjegyzéséivel
egyetemben. Volt egy nagyobb terem, ahol mintha egy űrhajóban lettünk volna a
székekbe beülve filmrészleteket nézhettnük, a falra videókat vetítettek. Szóval
egy nagyszerű, igényes és szórakoztató kiállítás volt, nem csoda, hogy ezek
után kíváncsi lettem a filmekre. J
Kubrick selfie J
 |
| Stanley Kubrick rendezői széke |
 |
| Lengyel vitézek a végeken |
A múzeumban még
megnéztünk egy első világháborús tárlatot, ahol kisebbik öcsém remekelt, azzal,
hogy egy-egy egyenruháról kapásból megmondta, hogy német, francia, vagy esetleg
török. Aztán Andrzej Wajda filmjeinek plakátjait csodáltuk meg, és megállapítottuk,
hogy meglepően sok magyar plakátot hoztak erre a kiállításra. Majd a 20.századi
művészekkel zártuk a múzeumi napot. Ám ezekről inkább nem beszélnék, mert nem
tetszett, de nem is értek hozzá.
A nagy kirándulás, amire sor került még, az
Zakopane volt. Azt egyszerűen nem lehet kihagyni! Ha Krakkó környékén jár
valaki mindenképpen menjen el oda! És nem csak azért, hogy ő is élje át a 3
órás dugóban közlekedést, érezze mennyit szenvedtünk, hanem mert tényleg
megéri. Szóval a 100 km-t, kicsit több idő alatt tettük meg kocsival, mint gondoltuk. Sok
autó volt, több helyen lassan haladtunk, vagy csak lépésben. Gondoltuk, biztos
15-e miatt, mindenki megy kirándulni, a hosszú hétvégét Zakopaneban tölteni.
Mint aztán mástól megtudtuk később, máskor is sokan járják ezeket az utakat,
volt akinek ez a táv 3,5 óráig tartott. De azért szerencsésen megérkeztünk, a városközponttól
kicsit távolabb álltunk meg, inkább a gyaloglást választottuk ekkor már. Sajnos
az időjárás előrejelzés nem jött be, esőt kaptunk napsütés helyett. Egy
kisétteremben bigoszt ettünk (tipikus lengyel étel, káposztából, húsból
készül). Majd sétáltunk a városban, láttuk a híres piacot, és természetesen a
rengeteg turistát. Zakopane a Tátrában fekszik és egy híres gorál város. A
gorálok egy népcsoport, akik a hegyekben élnek, hagyományaikat máig őrzik. Stanisław Witkiewicz krakkói
művész tervezett házakat, villákat népi motívumaik, díszítéseik alapján. A
házakat a fafaragások, fazsindelyes tetők jellemzik, és nincs két egyforma
épület, valahol mindeig van egy új kiugró tető az ablak fölött. Hosszú utunk közben megfigyeltük, hogy nemcsak
a lakóházakat díszítik és tesznek rá minél több tornyocskát, vagy kiugró
ablakot, hanem a legelőn álló kunyhókat is egyedivé varázsolják az ácsok. Zakopaneban
így aztán több igen szép házat csodáltunk meg, és a piacon pedig a híres
sajtokat, kendőket, egyéb csecsebecséket vettük szemügyre miközben átvágtuk
magunkat a tömegen, hogy a siklóhoz érjünk, amivel aztán felmentünk a hegyre. A
Gubalówkának nevezett hegyre mentünk fel, ahol továbbra is esett az eső, de
azért szép kilátás nyílt a tájra. Sétáltunk egyet az ittlévő házak és éttermek
között is, és beültünk egy kávézóba, ahol a ház, szintén fából készült, nagyon
kedves volt a kiszolgáló hölgy, bár nem beszélt idegen nyelvet és a rádióból a
Neoton egyik számát játszották. J Hazafelé kicsit
gyorsabban mentünk, de azért továbbra is nagy forgalom volt az utakon. Szóval, (azt
hiszem ez a családban közmondássá fog válni) senki ne hagyja ki Zakopanet! J
 |
| Zakopane-i ház |
 |
| Sétáló utca |
 |
Hegyekkel, Zakopaneval a háttérben
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése