Kalandozás Krakkóban: Élőben Krakkóból…. Tour de Pologne

Avagy bringára fel! Hajrá Rafał Majka!

Köszöntök mindenkit a 71. Tour de Pologne utolsó futamán! Krakkóból jelentkezik tudósítónk, a neves verseny 7. napján. A lengyel kerékpáros verseny a végéhez ér, nincs más hátra mint ez a krakkói szakasz, mely egyéni időfutam. Kezdődjön hát a mindent eldöntő verseny, induljanak a biciklisek Krakkóból, a Rynek Glównyról Wieliczkába, hogy aztán visszatérjenek a főtérre, ahol sor kerül majd a díjátadóra!

A Tour de Pologne a lengyel kerékpáros verseny, és 1928 óta rendezik meg és 2004 óta UCI World Tourban is benne van, ezzel a Tour de France-szal egy vonalba emelkedett. Összesen 7 futamot tartottak az idén, különböző helyszíneken, különböző pályákon, hegyeken, síkságokon. A 2014-es verseny beírta magát a történelem könyvekbe és az újságok címlapjaira, és nemcsak a jégesős, viharos kezdéssel, hanem valami egészen mással. No, de ezt majd később. J Maradjon valami izgalmas is a végére. Olyan nagy szerencsében volt részem, hogy az utolsó napon lehetettem kint és láthattam, részese lehettem a krakkói időfutamnak.

A rangos esemény következtében a városban rengeteg ember keringett, a szokásosnál több magyar hangot hallottam, még egy csoporttal is találkoztam (ennyi magyart már rég láttam együtt). Autókból is volt elég és mikor fél egy körül a Wawel aljához értem, már a kordonok is álltak, nem lehetett mindenhol átmenni egyik oldalról a másikra. Ekkor még nem állt tömeg és leste az utat, de azért már elegen bámészkodtak, és mint kiderült a Mini Tour ment éppen, így egy-két bringás már volt az úton, de ők csak a Nutella támogatásával megrendezett kisversenyen vettek részt. A Főtér teljesen más formát vett fel, mint rendesen. Az első, ami szembeötlött az az autók voltak. Mindenféle. Rendesen nem lehet kocsival bemenni, de most a csapatok kocsijai, kamionok, VIP autók álltak mindenhol. Aztán a szponzorok feliratával ellátott felfújt nagy gömbök álltak szerte a téren, csinos kis sorfalat alkotva. A Posztócsarnok egyik oldalán többféle stand állt, ahol a támogatók árultak ezt-azt, tartottak programokat főleg gyerekeknek. A másik oldalon pedig az emelvény volt, ahová a győztesek állhattak, a TV-sek elkerített részei, mindenféle bódé, emelvény a zsűrinek, szervezőknek. A téren körbe a pálya futott, kordonnal elkerítve, a startnál és a finisnél egy-egy felfújt óriás kapu állt. Volt pár kivetítő is, és azt hiszem a szokásosnál több étteremnek voltak asztalai kint. Az egész Rynek Glówny nyüzsgött, emberek, szervezők, turisták jöttek-mentek. Ennyi rendőrrel és főleg motoros rendőrrel még nem találkoztam, mint itt. Sok biztonságiőr is ácsorgott, fotósok helyezkedtek, kamerákat állítottak fel, technikai stáb dolgozott ezerrel. Én is elhelyezkedtem, a startkapuval szemben, úgy tűnt elég jó kilátásom lesz az induló versenyzőkre. Közben mindenféle embert láttam, időseket, gyerekeket, férfiakat, nőket, bicikliseket és egyre többen lettek körülöttem, már mindenki nagyon várta, hogy elinduljon a verseny. Még a rajt előtt pár órával azért lehetett látni elsuhanni egy-egy biciklist, nevezetesen a versenyzőket. Akit először megpillantottam, azt hiszem nem volt más, mint Rafał Majka. Ő egy lengyel kerékpáros, a Tinkoff-Saxo nevű csapat sikeres versenyzője, a francia körversenyen is szépen szerepelt, a lengyelek hőse. Eddig 2 szakaszt is megnyert a Tour de Pologne-on, és nagy szó lenne, ha megtudná nyerni az egész versenyt. Nagy zavaromban nem is tudtam lefotózni, és csak egy villanás volt az egész, de azt hiszem ő volt, és még észre is vett, mert eléggé egyedül álldogáltam akkor és ő arra felé nézett. Rajta kívül több kerékpáros is elhaladt párszor előttem, gondolom bemelegítettek, ismerkedtek a krakkói pályával.

3 óra, a rajt előtt egy negyedórával ledőlt a startkapu. Vicces volt, ahogy a biztonságiak szeme láttára leeresztett, és szépen keresztbe elfeküdt az úton. Egy 10 perc után aztán jött a technikai stáb és megcsinálták. Bakik mindenhol vannak. J Így azt hiszem később indították a versenyzőket, de nem éreztem később csúszást a programban. Egyesével mentek, hiszen itt az idővel versenyeztek, nem a többiekkel (na jó azért velük is, csak ez nem a látványos előzgetős, szökevényes futam) mindenki előtt egy motoros ment először, aztán jöhetett ő maga, a kerékpáros, aztán a csapat autó következett, némelyiknek pótbicaj volt a tetején és a versenyző neve volt előre kiírva. Így legalább néhányukat be tudtam azonosítani. Mindenkit megtapsoltunk, de a lengyeleknek jobban kiabált a közönség. Főleg a CCC nevű csapat tagjainak drukkoltak nagyon.

Mivel elég sok versenyző volt, és körülbelül 10 percenként indították őket, így egy idő után már nemcsak az indulóknak, hanem a visszaérkezőknek is lehetett drukkolni. Míg a tér egyik felén elstartolt valaki, a másik felén, a Mária-templomnál érkezett valaki. Beszereztem két felfújt, szurkolóknak készített cuccot, amit összeütögetve lehet még hangosabban tapsolni, és átálltam máshova, hogy befutókat nézzek. Először egy motor, majd mögötte nem sokkal a gyorsan tekerő kerékpáros. Mikor elzúg a motor, elkezd tapsolni, dübörögni a közönség, a kordonokra feszített műanyag táblákat üti mindenki, kiabálás hangzik. Szurkolunk, bíztatjuk a beérkező versenyzőt. A dörömbölés, tapsolás végigfut a nézőkön, először a tőlem távolabb állók kezdik, ők már látják a biciklist, aztán pedig mi kezdünk rá, mikor hozzánk ér valaki. Nagy hangulata van a versenynek, és itt nem volt ellenség, aki ellen drukkoltunk volna, mindenkinek örült a közönség, mindenkit a legjobb idejére bíztattunk.

Egy idő után lesétáltam a Wawelhez. Visszafelé arra húztak el a biciklisek, itt már nem állt tömeg, könnyen találhattam magamnak jó helyet és kicsit kísérletezgettem, hogyan tudnék jó fotót csinálni. Aztán a pályával párhuzamosan haladtam visszafelé én is a térre, és 6 órakor megnéztem az utolsó versenyzők rajtját is. Ekkor már nem fértem olyan közel a kordonhoz, a kivetítőről láttam a biciklisek arcait, a keresztvetést még mielőtt legurult volna a kis emelvényről és indult volna Wieliczka felé. Az utolsó rajtoló Majka volt. Az összetettben legjobb helyen állók indultak utolsónak, így mindenki gondolhatja hol állt Majka. J A téri közvetítő lement a sátorba és onnét hívta fel Majkát, és buzdította a közönséget. Rafał.. mire a lengyelek: MAJKA. Rafał… MAJKA. Rafał… MAJKA!!! Ő is keresztet vetett, majd elindították őt is. A nézők üdvrivalgásban törtek ki és már indult is mindenki a tér túloldalára, hogy egy félóra múlva viszontláthassa őt. Én is beálltam egy jó helyre, és én is végig drukkoltam minden befutónak. És valóban nem kellett egy félóránál többet várni, érkezett Majka! Hatalmas kiabálás, éljenzés volt. Videót készítettem róla, de nem lett túl jó, még az sem látszik rajta, ahogy kidugja a nyelvét a lengyel. Ahogy elszáguldott előttünk, sarkon fordultunk és rohantunk át a másik oldalra, hogy le ne késsük a díjátadót. Közben a kivetítőn az épp csak befutott és elfáradt Majkát lehetett látni, még interjút is adott. A hatalmas tömegen keresztül verekedtem magam és egy kicsit szellősebb helyen állapodtam meg. Ráláttam a pódiumra és vártam az eredményhirdetésre. Természetesen ekkor már mindenki tudta, hogy Majka nyerte meg a versenyt, az édesanyja is mondott pár örömteli mondatot. Közben pedig ismét kiabáltuk, hogy MAJKA, MAJKA a kommentátor bekiabálásaira. Aztán elkezdődött a díjátadó. Átadták a mai futam győztesének a díját, Vandewallenek, aki 29 perc 18 másodperc alatt teljesítette a távot. Aztán a legjobb hegyimenő, legtöbb pontot elérő és legjobb csapat, valamint sprinter is átvehette a díját, és megkaphatta a puszit a lányoktól. J És természetesen a győztes is dobogóra állhatott, aki az egész versenyt megnyerte, akire mindig emlékezni foglak, és aki nem más, mint Rafał MAJKA!!! Lelkes taps és kiabálás között lépett fel a dobóra és a verseny hivatlos oldaláról szeretnék idézni most:

„When Rafal Majka stepped on to the podium in the square in Krakow and donned the yellow Skandia jersey raising his arms to the sky in triumph, just one word could be heard echoing through the roar of the crowd…“dziekuje”, that is to say, a thanks from the fans to their champion who has taken Poland to the apex of world cycling. „

(Amikor Rafal Majka a krakkói tér pódiumára lépett és felvette a sárga Skandia trikót, diadalmasan az ég felé emelte a kezét, csak egy szót lehetett hallani a visszhangzó tömeg üvöltéséből: „köszönjük”, a rajongók háláját, köszönetét a bajnoknak, aki Lengyelországot megtette a világ biciklizésének a csúcsává.) forrás: tourdepologne.pl

Nagyon megható jelenet volt. Azért fontos a lengyeleknek, hogy Majka nyert, mert amióta WorldTour lett ez a verseny (2004), még nem nyerte meg lengyel a Tour de Pologne-t. Igazi egységbe hozta a közönséget és a lengyeleket Majka és történelmet írt. Bár nagyon örült mindenki, meg lelkesen tapsoltak az emberek, de azért nem olyan nagy hévvel és lendülettel ünnepeltek, mintha mondjuk Olaszországban egy olasz focimeccset néztem volna. Ennek ellenére a lengyelek szeretettel skandálták a himnuszt és tapsolták a hős Majkát.

Fantasztikus élmény volt, több száz szurkolóval részt venni egy ilyan rangos eseményen. Felejthetetlen hangulata volt a versenynek, örülök, hogy láthattam ennyi klassz biciklist, és ha Majkát említik valahol, elmondhatom, hogy ott voltam, mikor megnyerte a Tour de Pologne-t.

Így a rengeteg kép mellé egy igen csak szuper emléket kaptam, sőt találtam egy elhagyott borítékot is, benne az előző napi verseny hivatalos eredményeivel, indulók névsorával. J

Most pedig következzék egy képes beszámoló is: