Betegségemből felépülve (kemény) egy napot dolgoztam, a
következőről meg kiderült, hogy szabadnap, mert az óvónők készülnek az
évkezdésre, még a gyerekek sem mennem oviba. Úgyhogy kicsit hosszabb szünet
lett, mint amit terveztem. J
Ennek megörülve felkerekedtem és kirándultam egyet. Nem
olyan messze a centrumtól van egy domb, amit Kopiec Krakusanak hívnak. Nem egy
nagy túrát kell elképzelni és nem is egy nagy hegyet. Egy domb, ami kilátóként
szolgál. Úgy látszik, Krakkóban nem kilátókból lehet megcsodálni a várost,
hanem dombokról. J Az egész városra rálátni innét, és gyönyörű a kilátás.
Szerencsére szép napos, tiszta időm volt, így tényleg messze elláthattam és
kedvemre bámészkodhattam. Útban odafelé is már emelkedett a talajszint, egy-két
ház között kibukkant a belváros időnként. Elhaladtam pár régi épület mellett,
és nem állhattam meg, hogy le ne fotózzam őket, mert olyan különlegesek voltak.
A dombhoz, hogy odaérjek még egy gyalogos hídon kellett átmennem, hogy a
gyorsforgalmi úton átkelhessek, de onnét már láthattam az úti célomat is. Igazi
domb, ami kiugrik a tájból. Kacskaringós út vezet fel, de megéri a hosszabb
úton menni, mint sem lerövidíteni pár helyen, mivel már felfelé is szép kilátás
nyílik a városra. Ám természetesen a legszebb fentről a kilátás. Látni a
Wawelt, a templomok tornyait, tavakat, bár a Visztulát eltakarják a házak, de a
hegyeket nem. Mind a négy égtáj felé körbe lehet nézni. A dombtetőn eléggé fújt
a szél, egy apuka a fiával sárkányt röptetett; alkalmas a hely az efféle mulatságokra.
Több kirándulóval is találkoztam, mindenkit megérintett a hely varázsa. Nincs
messze a városközponttól, akár mindennap feljöhet ide az ember. A domb aljáról
is szépen látszódik Krakkó, az igazán profi esküvői fotóra vágyók még ide is
eljöttek. Mikor pedig mentem lefelé a dombról találkoztam még egy fotóssal és
jegyespárral, bár ők még extrémebb helyről jöhettek, mert valami bokros helyről
másztak elő. J
 |
| Távolról a domb |
 |
| És a csodás Krakkó |
 |
| A baloldali álló árnyék én vagyok :) |
Péntek estére pedig az egyik óvónő a lakásukra szervezett
egy kis vendégséget. A horvát fiúval egyetemben engem is meghívott és én el is
mentem. A külvárosban lakik a fiatal óvónő a barátjával, és kollégáit hívta meg
egy kellemes vacsorára, estére. Másodikként érkeztem, így még azt is láthattam,
hogyan készül a vacsi. Nagyon barátságos lakásuk van, kis mécseseket
gyújtottak, gramofon díszeleg egy polcon, és kiskutyájuk várja érdeklődve a
vendégeket. Bár lengyel tudásom továbbra is csak a köszönésekig, köszönöm és
egészségedréig terjed, de azért már megértem, hogy milyen témáról lehet szó.
Ennek ellenére azért nagyon örültem, hogy vendéglátóm barátja angolul is
beszélgetett velem, időnként fordította a beszélgetéseket. Később két óvónő ült
le mellém és ők is beszéltek hozzám angolul, nem éreztem magam kirekesztettnek.
Páran férjüket, barátjukat is elhozták, sőt az egyik óvónő gyerekeit is
megismerhettem. Vendéglátóink Sri Lankán voltak nyaralni, sokat meséltek a
különleges szigetről, az utazásaikról. A férfi pedig vacsora után, mikor már
egy-ketten elmentek és épp mellettem ült, egy útikönyvet mutogatott nekem. Eddigi
tudásom Sri Lankáról, köszönhetően neki, igencsak megugrott. Így megtudtam,
hogy portugál, holland és angol gyarmat is volt a sziget, jó meleg van az
országban, és a helyiek nagyon barátságosak, kedvesek. Sőt annyira, hogy egy
vízeséshez, csak úgy jóindulatból, elkísérte a párt egy helyi lakos és nem kért
semmit sem cserébe az idegenvezetésért. Ám engem is kérdezgettek szeretett
hazámról, a híres lengyel-magyar barátság mondatot el kellett szavalnom, és
egy-két ételről meséltem. Közben megtudtam, hogy Budapestet mennyire szeretik,
és Lasló a Lászlót, Pecs pedig Pécset jelenti. Még egy lengyel nyelvtörőt is
elmondtak, én meg a Mit sütsz… kezdetűt mondtam el. Bár nem volt tökéletes, de
kivételesen kihasználhattam, hogy nem értik mit mondok. J És mindehhez Kékfrankost
ittunk. J
Ugyanis a fiatal pár Budapesten szállt át Sri Lankáról visszafelé és vettek két
palack bort ott. Így nemcsak meséltem Magyarországról, hanem hazai ízekben is
részesülhettem.
Az este tehát kellemesen telt, végre nem gyerekzsivajban
váltottam egy-két szót az óvónőkkel. Bár nem mindent értettem, de azért azt
megértettem, amikor az egyik kollégát ugratták azzal, hogy én milyen jól
odataláltam a lakáshoz, ellenben a lengyel vendég nem. Örülök, hogy jól
tájékozódom. J
Így aztán egy újabb szép emlékkel gazdagodhattam.
A következő élményemig sem kellett sokat várnom, egészen ma,
vasárnap délelőttig. Szobatársam már korábban szólt, hogy valószínűleg érkezik
egy új lány is a szobába, de eddig senki sem jelentkezett. Ma reggel viszont
beállított az új lakótárs. Épp misére készülődtem, mikor kopogott valaki.
Kinyitottam és egy lány állt ott a szüleivel és közölte, hogy itt fog lakni.
(Remek, gondoltam magamban. Így is elég kicsi a szoba, nem hogy 3 embernek…)
Megmutattam neki az ágyát, ami törött és eddig pár saját cuccot tartottam rajta,
amiket gyorsan el kellett onnét tüntetnem. Szegény első szobatársam még aludt,
de az új lány érkezésére felkelt és ő is elkezdett rendet rakni. Mikor én
érkeztem, akkor is aludt. Lehet, hogyha jönne még valaki, akkor is álmából
üdvözölné őt. J A
lányról aztán kiderült, hogy szintén ukrán, és az egyetemen fog tanulni.
Kedvesnek tűnik, remélem jól kifogunk jönni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése