…hát, az nem a vonaton mutatkozott meg. Mielőtt felszálltam
volna, a kalauz szépen végig nézte, ahogy több mázsás cuccaimat felküzdöm a
kocsira. Táskáim fel-lepakolásában nem segített senki, egyedül a taxisofőr. De
hát gondolom reggel, mint egyik első utasa, ez volt a dolga. J
Visszatérve a vonatra; Sopronban nem lehet jegyet kapni arra
a járatra, ami Budapestről közvetlenül Krakkóba megy… El kell menni egy MÁV-os
pénztárig. Például Győrbe. Ám azért jó volt a vonat, lehetett aludni a
fekvőhelyes kocsiban is, csak késett pár-órát.
Visszatérve a taxira; megérkezésemkor kerestem egy taxit,
amivel elmentem a kollégiumomba. A sofőr nagyon kedves volt. Megkérdezte mit
csinálok itt, honnét jöttem. Mikor kiderült, hogy magyar vagyok, rögtön
szóbahozta az élményeit. Járt a Balatonnál, sőt ismert egy Piroska nevű lányt
is és akkoriban oroszul beszélgettek, nem angolul. Azt mesélte, hogy ők lusták
voltak tanulni, így maradt az orosz. Beszélt még a fiáról, aki meg Angliában
dolgozott.
A legközelebbi nagyon kedves lengyel élményemre sem kellett
sokat várnom, mivel a buszállomásnál még nem vettem jegyet és nem is tudtam
melyik megállónál kell leszállnom pontosan, hogy az oviba odataláljak. Épp a
menetrendet nézegettem, amikor odajött hozzám egy bácsi, elkezdtünk
beszélgetni, és a pártfogásába vett. Megvette nekem az automatából a jegyet
(pedig én is meg tudtam volna tenni), felváltatta a nagyobb pénzemet és együtt
utaztunk a buszon. Ő is járt hazánkban, Tapolcán. Mivel ekkor még mindig nem
tudtam hol az ovi, megmutattam neki a címet. Ő sem tudta pontosan, de felszállt
valamilyen rokona, aki már tudta hol van. Nem tudom, milyen kapcsolatban
állhatnak pontosan, ugyanis a bácsi azt mondta, hogy a felesége nagynénje, de
annyi idős lehetett, mint ő. Szóval nem tudom hány éves lehet a felesége… vagy
mennyi volt ez a néni. J
Ám a néni is aranyos volt, mert ott szállt le ahol én, és elvezetett egészen az
óvoda kapujáig! Ő nem beszélt angolul, én meg nem tudtam semmit lengyelül, de
azért nagyon-nagyon segítőkész volt. Ezek után már meg sem kellett volna
lepődnöm, hogy az oviban is mennyire kedvesen fogadtak és mikor megtudták, hogy
aznap érkeztem, hazaküldtek. Mármint azért, hogy pihenjem ki magam. Egyébként
továbbra is rendkívül kedvesek velem, még bulizni is meghívtak. De erről majd
egy másik bejegyzésben. J
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése