Egyik nap, „mentor” óvónőnk meghívott, hogy csütörtök este
elmenjek velük bulizni. Azt mondta, hogy pár munkatárssal összejönnek egy bárba,
ahol lesz karaoke is, ha van kedvem csatlakozzam hozzájuk. Természetesen nagyon
örültem, elfogadtam a meghívást. Részletes leírást kaptam, hogy hova kell
mennem, így odataláltam. Bár az óvónők szóvá tették, hogy milyen ügyes vagyok,
nem tévedtem el, én nem csodálkoztam ezen, mivel már jártam a téren
egy-kétszer, csak a bár létezéséről nem tudtam. Egyébként a Rynek Glowny
(Főtér) mögötti kis térről van szó, ahogy a neve is mutatja Maly Rynek
(Kistér).
Először a téren üldögéltünk és ittuk meg az első sörünket.
Összesen 7-en jöttünk össze, ebből az egyik nőt nem ismertem, ő az egyik óvónő
barátnője volt. Lengyelül társalogtak, így én csak figyeltem őket, és
udvariasan mosolyogtam, mikor ők nevettek. J
Viszont akik tudtak angolul, időnként kommentálták a beszélgetést, így
megtudtam, hogy a Nimfomániás film szerintük „egy szemét”. Egy idő után aztán
levonultunk a bárba, az Alternatywy-be. Elég meredek lépcsőkön mentünk le a
föld alá, részegen nagyon nehéz lehet fel-le mászkálni raja. Ezt persze nem
próbáltam ki, csak hallomásból tudom, és igenis elképzelhetőnek tartom, hogy
meg kell küzdeni ittas állapotban a fokokkal. A klubban már tartott a karaoke,
amire tulajdonképpen érkeztünk. A DJ pult mögött ültünk le, a képernyőt
lehetett látni, már amikor éppen nem takarta ki senki. Elég hangosan szólt a
zene, meg persze az éneklők hangja is, ezért itt már nem is igen volt alkalmam
beszélgetni. Továbbra is figyeltem, hogyan eresztik ki az óvónők a gőzt a sörök
és cigaretták társaságában. Ezen kívül, élveztem a zenét, volt egy-két jól
ismert nemzetközi sláger is a sok lengyel nóta között. Aztán hamarosan a
társaságunkból ketten kértek egy dalt és elénekelték, majd ahogy fogyott a pia,
úgy nőtt a dalok száma is. Érdekes volt látni, ahogy az eddig felelősségteljesen
viselkedő nők, most karaokéznak, énekelnek, felszabadultan nevetnek. Sajnos,
amiket énekeltek nem ismertem, de lelkesen megtapsoltam őket. Egyszer pedig én
is beálltam melléjük (mögéjük), mikor a Pocahontas ismert dalát énekelték
(lengyelül).
Összességében egy vidám este volt, még a lengyel fiatalokkal
is találkoztam a klubban; az egyikük kisagyára már hatással volt az alkohol,
mikor elmentünk mi, ugyanis igen „lazán” mozgott, de egy kulturált hely volt,
nem volt semmi rossz élményem. Sőt, nagyon tetszett, hogy egyszer mikor elment
a kivetítőn a kép és hang sem volt, akkor a közönség elkezdte énekelni az egyik
számot, majd miután megjavították a rendszert ismét lelkesen énekelt mindenki.
Éjjel busszal mentünk haza, ám nekem későn szóltak az óvónők, hogy le kell
szállnom, így gyalogolhattam egyet. Ám ezzel sem volt semmi baj, és még az esti
Visztula fölött is járhattam. Másnap természetesen megint dolgozni mentem, de
jó volt összemosolyogni azokkal, akikkel együtt töltöttem az estét.
Baranek: ezt a számot énekelték:
https://www.youtube.com/watch?v=DqBuIaa2-_s
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése